2013. július 28., vasárnap

The End

Kedves Olvasóim!

Hát eljött az a sajnálatos pillanat, amikor kiraktam az utolsó részét ennek a történetnek. Nagyon szépen köszönöm azoknak, akik rendszeres kommenteltek, hiszen általuk kaptam valami visszajelzést a munkámról. Igaz, azért írom, mert jól esik és jó elfoglaltság, de hát akkor is jó olvasni mások véleményét is. A leginkább pedig Zsófinak (alias Sophie) szeretném megköszönni aki nélkül nem tudtam volna létrehozni a blogot, mert olyan béna voltam... na mindegy szóval: Big thank you and a real Nialler hug for you babe!! Love you so much!!!<3 Nagyon remélem, hogy mindenkinek tetszett az utolsó rész is és tényleg nagyon nagyon köszönök mindent!! 

Love you all!!! <3

18. rész

Pár pillanat alatt ott is voltunk a közeli Nando’s-nál. Elindultunk befelé, de Lilit hívták a szülei ezért ő még kint maradt. Üdvözöltük a többieket, de volt ott még valaki. És tudom is ki!
-Szia Josh Devin. – nyújtotta a kezét a fiúk dobosa.
-Catherin Davis. – ráztam vele kezet.
-Hey Josh! Hát te? – örült meg neki Zayn.
-Én is ide jöttem kajálni, amikor megláttam Liaméket, aztán szép sorba jöttetek mind… De nekem most már mennem kell még meglátogatom a szüleimet a turné előtt és hosszú az út.
-Jólvan haver, akkor Szombaton találkozunk. – válaszolt Zayn, majd mind elköszöntünk tőle.
-Srácok, - kezdetm bele miközben leültünk – szeretném, majd bemutatni a barátnőmet nektek, ha végre befejezi a telefonálást és befárad – nevettem – remélem nem gond, hogy nem szóltam előre.
-De most szóltál – nevetett Louis.
-És amúgy sem haragudtunk volna – mondta Liam.
-Miatta késtél nem? – kérdezte Danielle.
-Ahham és bocsi megint…
-Ja semmi gond, csak azért kérdeztem, hogy akkor ő a táncos barátnőd.
-Ja ahham – mosolyogtam, majd megláttam Lilit bejönni és kicsit el volt pirulva. Intettem neki és észre is vett.
-Sziasztok! – mosolygott.
-Szóóóval ő itt Lili – mutattam be és a többiek is bemutatkoztak kivéve Sophie és Lauren, hisz ők ismerik. Ők csak köszöntek neki.
-Huhh… srácok eskü igyekszem megjegyezni a neveket…
-Na akkor játszunk egyet – mondta Harry – én ki vagyok?
-Ööö… te vagy a göndörke szóóóval H… Harry!
-Pontosan! – nevetett.
-És én? – kérdezte Niall.
-Az előtted lévő kaja mennyiségből ítélve te csakis Niall lehetsz.
-A te nevedet miért tudja jobban? – kérdezte sértetten Harry.
-Mert amikor együtt voltunk enni valahol négyen és Cat meg Lauren sokat ettek mindig jött a hasonlat, hogy „mint Niall”. A neveteket tudom, csak archoz kell még kötnöm őket… - magyarázta Lili, miközben Zayn intett a pincérnek, hogy mi is rendelhessünk.
-Hello miben segíthetek? – kérdezte a lány.
-Somebody needs help… - kezdte Louis – Superman is here!!! – kiáltotta és próbálta széttépni a csíkos felsőjét.
-Louis igaz? – kérdezte Lili.
-Ahha – bólintott. Leadtuk a rendelésünket és folytattuk a beszélgetést.
-És akkor te vagy Liam, Danielle barátja… - memorizált tovább Lili.
-Igen – bólintott Liam.
-És akkor a répás srác ööö Louis barátnője Eleanor…
-Igen – nevetett El.
-Na, akkor egész jól megy ez…
-Csajok, szombaton lesz az első koncert van kedvetek jönni? – kérdezte Harry.
-Viccelsz? Ki nem hagynánk! – válaszolt Lauren.
-Szuper!
-Csak, hogy tiszta legyen ez rád is vonatkozott Lili – mosolygott rá Zayn – ha van kedved te is jöhetsz.
-Édesek vagytok, köszi.
-Akkor jösz? – kérdezte Sophie.
-Miért ne?! – vont vállat Lili.
-De jó! – örültem. Ezek után még órákig beszélgettünk és Lili is tök jól beilleszkedett. Még elmentünk együtt megnézni egy filmet, majd Zayn hazadobott minket. Fáradtan huppantam le a kanapéra és bekapcsoltam a tv-t. Sophie is csatlakozott hozzám, majd valamikor elnyomott az álom. Valamikor hajnalban felkeltem és bebotorkáltam az ágyamba és ott folytattam az alvást.
Reggel fél nyolckor ébredtem és csak úgy kipattantak a szemeim, amikor megláttam az órát.
-Úristen elkésem! – szálltam ki és elkezdtem öltözködni. Turbo sebességben szedtem össze magam és már rohantam is a suliba. A portás állított csak meg, mikor a nevemet kérdezte. Két levegő vétel között sikerült elmondanom neki, mire ő a kezembe nyomta az idei órarendem, majd utamra engedet. Öt perc késéssel estem be az első hip-hop órámra.
-Elnézést! – pakoltam le és leültem a körbe mint a többiek.
-Semmi gond, de ne forduljon elő többet Cat - válaszolt James – szóval ott tartottam, hogy én leszek az osztályfőnökötök és elég sok óránk lesz együtt.
Komoly tényleg Jamest kaptam o.fő-nek? Ez szuper! James beszámolt mindenről, amit a suliról tudni kell, bár nekem nem volt benne sok újdonság, hisz a táborban elég sok mindent megtudtam már.
-És végül, de nem utolsó sorban kérlek ne szólítsatok Mr.Carternek… Maradjunk a Jamesnél – kacsintott – és akkor mivel az első óra az ismerkedésről szól mindenki mondja el a nevét és pár dolgot magáról.
Nem tudom hány bemutatkozást hallgattam végig, de egyre sem emlékszem… Végig az járt a fejemben, hogy mikor csöngetnek már ki, mert megbeszéltem a „csapattal”, hogy az udvaron találkozunk, és már nagyon hiányoznak. És végre eljött a csengő. Felkaptam a cuccomat és kisiettem, még hallottam, hogy James mond valamit, de nem igazán érdekelt. Bedobtam a cuccom a szekrényembe és siettem az udvarra. Azonnal megláttam az együtt táncoló csoportot és Ashley is kiszúrt engem.
-Cat! – kiáltotta és egymás nyakába ugrottunk.
-Istenem de hiányoztatok!! – ölelgettem végig mindenkit. – Adam örömmel látom, hogy teljesen rendbe jöttél – néztem a gipsz mentes lábára.
-Yeah babe – forgott egyett.
-Valamelyik délután muszáj együtt bandáznunk egyet.
-Teljesen egyet értek! – válaszolt Dave.
-Mondjuk holnap délután? - kérdezte Fleur.
-Nekem megfelel - válaszolt elsőként Matt.
-Cat! - ölelt meg barátnőm.
-Szia Lili! - öleltem vissza, majd gyorsan bemutattam a többieknek is.
-És neked nincs kedved velünk lazulni holnap? - kérdezte Adam.
-Öhm... Tök jó lenne, de programom van - mosolyodott el.
-Mi mi mi? Mesélj! - faggatóztam.
-Háth... Randim van vagy mi… - pirult el.
-Mi? Kivel? Hol? Mikor? És én erről miért nem tudok? - kérdeztem, de megszólalt a csengő.
-Majd elmesélem, de menjünk...
-Szavadon foglak! - mondtam majd elköszöntünk és mentünk a következő órára. A fárasztó nap után még behívtak az igazgatóiba, hogy elmondják, mikor kell bejönnöm órát tartani a kezdőknek. Jövőhéttől hétfőn, szerdán és pénteken négytől fél hatig lesznek az óráim. Illetve a héten pénteken lesz az első órám. Annyira várom! Miután végeztem a suli előtt találkoztam a Lilivel és elmentünk kávézni.
Kikérdeztem milyen napja volt a suliban meg elmeséltem neki is a táboros élményeimet.
-Na és kivel is van randid holnap? – tértem a lényegre.
-Háth ez elég hülyén hangzik, de nem emlékszem a nevére...
-Mi van?
-A Nando's előtt jött nekem tegnap és a nagy bocsánat kérés közben elkérte a számom, de a sietségben nem jegyeztem meg a nevét és azóta is csak egy sms-t küldött, hogy holnap mikor találkozzunk...
-És jó pasi?
-Írtó helyes... 
-Na jólvan, de miután hazaérsz felhívsz meg minden... (Ja meg a csajokkal is beszélni kéne, hogy Péntek délután vagy Szombat reggel találkozzunk)
-Mindenképp!
Sétáltunk is egy kicsit, majd hazamentünk. Otthon Sophie várt és nem volt valami vidám.
-Mi a baj Tündérlány? – karoltam át.
-Semmi… - sóhajtott egyet.
-Oké… jól tudod, hogy ezt nem veszem be és jobban jársz, ha most kezdesz el dalolni külömben hosszú éjszakánk lesz…
-Van egy osztálytársam, aki még azon az öt éves szinten maradt, hogy utáljunk egy előadót azért, mert nem tetszik a zenéje… és felismert és elkezdett azzal piszkálni, hogy én vagyok Harry áll barátnője, mert ő Louist szereti, csak az nem lenne jó az imidzsüknek … És ez engem eléggé zavar… - kezdtek el folyni a könnyei – komolyan, hogy járhat egy ilyen agynélküli majom egyetemre? Azt hittem ide értelmes emberek járnak…
-Ooo szívem…  És Harry mit szólt ehez?
-Viccelsz? Nem mondtam el neki… még az kéne, hogy oda jöjjön hősködni aztán még jobban kipécéz az a gyökér…
-Nem nem! El kell mondanod neki és meg kell kérned, hogy ne hősködjön és amúgy sem tudod eltitkolni előle, hogy nincs minden rendben és rosszabb ha ki kell húzni a belőled…
-Lehet, hogy igazad van…
-Lehet? Biztos! – nevettem el a végét – és ha bármi van akár csak megpöcköl szólsz nekem és odamegyek és megfejelem!
-Rendben Tündérsrácom! – nevetett már ő is.
-Na, jó én most elmegyek zuhanyozni utána filmezünk vagy valami.
-Oki – mosolygott és bement a szobájába. Ahogy mondtam elmentem zuhanyozni, de elötte felhívtam Harryt.
-Hazz át tudnál jönni?
-Öööö persze… De miért?
-Sophie miatt. Zuhanyozok és mire végzek legyél itt szia! – nyomtam ki, mert nem akartam én elmondtani, hogy mi a gond. Miután felöltöztem jött egy sms Harrytől, hogy megérkezett ezért mentem beengedni.
-Szia Harry! Valami gond van? – néztem végig rajta, elég idegesnek tűnt.
-Ugye nincs baja? – jött be.
-Harry állj! – állítottam meg – most szépen nagy levegőt veszel és megnyugodsz. Nincs semmi baja, csak lelkileg szóval most egy nyugtató barátra van szüksége nem az „ideges vagyok és szétverek mindenkit” barátra értetted?
-Igen. Jó köszi. – ölelt meg.
-És most menj! Nyomás! – utasítottam és már célba is vette Sophie szobáját.

*Harry szemszöge*

Mikor Cat felhívott nagyon megijedtem és siettem, ahogy tudtam. Délután is kicsit furi volt Sophie a telefonban, de azt hittem, hogy elfárasztotta a korán kelés, suli vagy talán nem ivott elég kólát. Bekopogtam a szobába majd lassan benyitottam.
-Szia szépségem! – mosolyodtam el amikor megláttam a barátnőmet a Marilyn Monroe és One Direction poszteres szobájában a twittert bújva.
-Harry? Te hogy kerülsz ide? – ugrott a nyakamba és megölelt.
-A kocsi egész idáig elhozott…
-De hülye vagy nem úgy értettem…
-Megláttam a banán jelet a sötét éjben az égre világítva és jöttem, hogy megmentselek – vettem fel egy szuperhős pózt.
-Cat hívott mi? – nevetett édesen.
-Lehet… - suttogtam - de azt még mindig nem tudom, hogy miért úgyhogy beavatnál kérlek?
-Persze – sóhajtott és leült az ágyra és ráütött kettőt jelezve, hogy üljek mellé. Leültem, mire ő átvetette a lábait az ölemben és elkezdett mesélni…
Azt hittem szét vet az ideg. Nem érdekel, hogy az a gyökér mit hisz, de az én barátnőmet hogy meri piszkálni?! Majd felrobbantam, de emlékeztem, hogy mit mondott Cat. Nem szabad elvesztenem a fejem ezért inkább csak próbáltam megnyugtatni.
-Tudom milyen nehéz elengedni a füled mellett olyan dolgokat, amikkel vádolnak, és nem hiszik el neked, hogy nem igaz. Tudod nekem mi segített mindig is ezzel a Larry üggyel kapcsoltban?
-Mi? – nézett fel rám.
-A barátaim. Nekik mindig kiönthettem a szíven elpanaszolhattam nekik mindent és az, hogy kiadtam magamból kicsit lenyugtatott. Persze ezzel nem volt megoldva semmi, de így újabb erővel álltam ki az emberek elé. És a végére már nem is érdekelt, hogy mit mondanak, ha nem hisznek nekem akkor menjenek a nem mondom hova… És neked még jobb helyzeted van hisz itt van neked az öt legjobb barátnőd a négy legjobb barátod és végül még én is. És tudod mennyire szeretlek. Nekem elmondhatsz mindent, kiadhatod magadból és csak egy szavadba kerülne és szemtől szembe is elmondanám a gyökérnek hogy mennyire szeretlek és még talán meg is botlanék és a kezem lehet a gyomorszájában landolna, de kitudja…
-Köszönöm! – mosolyodott el.
-Érted bármit! – mondtam és megcsókoltam, majd szorosan hozzám bújt.
-Nagyon szeretlek! – suttogta.
-Én is!

*Cat szemszöge*

Már egy ideje beszélgettek és meguntam a várakozást plusz éhes is lettem úgyhogy elkezdtem gondolkozni a vacsin. Nem tudtam Harry marad-e de biztonság kedvéért három személyre készültem ergo rendeltem pizzát. Míg a pizzára vártam felhívtam Zaynt. elmeséltem neki a napomat, majd ő is nekem aztán már csak beszélgettünk. Nagy nehezen sikerült letennem a telefont amikor csöngettek. Kiszaladtam a pizzáért, fizettem és elindultam a konyha felé. Út közben kinyílt Sophie ajtaja és két csillogó szempár szegeződött felém.
-Rendeltél kaját? – kérdezte Sophie.
-Ahha. Remélem a pizza megfelel… Harry maradsz vacsorára?
-Ááá nem akarok zavarni… - kezdett udvariaskodni.
-Nem zavarsz sőt jó lenne, mert ketten nem tudunk megenni három pizzát… - utaltam arra, hogy gondoltam rá.
-Akkor ezer örömmel segítek – nevetett. Miután megvacsoráztunk én elmentem lefeküdni és Sophiékat magukra hagytam.
Másnap reggel már időben keltem, mert nem felejtettem el beállítani az ébresztőt. Összekészülődtem és már csak az uzsonnám volt hátra, amikor a hűtőben találtam egy zacskót nekem címezve. Kinyitottam és palacsinta volt belecsomagolva és egy levélke.
„Jó reggelt! Remélem megtaláltad a neked szánt uzsonnát vagy reggelit. Nekem korán kellett elmennem mert nulladik órám van. L Csak szerettem volna megköszönni, hogy áthívtad Harryt meg, hogy segítettél. Imádlak nagyon! <3 xxS”
Jól esett ez a kis levélke, de hát ez alap, hogy segítettem. Na mindegy. A délelőttöm elég átlagos volt. A délután viszont valami fenomenálisan sikerült. A Nagy teremben gyűltünk össze a többiekkel és Mattnek jött az az ötlete, hogy csináljunk egy Flashmob-ot. Ez mindenkinek nagyon tetszett és gyorsan el is kezdtünk agyalni egy koreográfián és a kivitelezésen. Három óra kemény munka után lettünk kész és megbeszéltük, hogy mindenki hazamegy és háromkor találkozunk a Londol eye-nál. Közben többször is eszembe jutott, hogy mi lehet Lilivel, milyen a randija, de nem hívhattam fel. Hat elött pár percel értem oda a helyszínre és el is foglaltam a helyemet, és ahogy láttam a többiek is. Pontban hatkor felcsendült a zene mindenféle hangszórókból mi meg megkezdtük az előadást, amit Dave haverja felvett. Óriási tapsot kaptunk és nagyon élveztük is az egészet. Valami eszméletlen volt látni a meglepett fejeket, hogy „mit csinálnak ezek?”, majd mindenkinek leesett és velünk buliztak. Vigyorogva mentem haza és amikor bekapcsoltam a gépem azonnal villogott a skype. Dave elküldte a videó linkjét, amit felrakott youtube-ra és már egész sokan megnézték, ahoz képest, hogy fél órája van fennt. Lezuhanyoztam és mivel hulla voltam le is feküdtem aludni. Pár perc alatt el is nyomott az álom.
Reggel korgó hassal ébredtem és eszembe jutott, hogy nem is vacsoráztam. Kibotorkáltam a konyhába és egy kiadós reggeli után elkezdtem készülődni. Már majdnem indultam amikor Sophie felkelt.
-Cat! Még itt vagy szuper! Hallod láttam a tegnapi Flashmob-os videótokat és valami elképesztő tök ügyesek vagytok!!
-Köszi! – mosolyodtam el – Figyu most mennem kell, de hagytam neked rántottát reggelire.
-Okés köszi! – ölelt meg, majd elindultam. A suliban is elég nagy sikert aratott a videónk főleg, hogy Dave még az ebédszünetbe is kivetítette a videót az ebédlő falára. Meg van bolondulva. Suli után még hazamentem az órám előtt ugyan is még volt annyi időm. Zuhanyoztam, átöltöztem és beszéltem Zaynnel, aki elhívott randizni. Nagyon édes volt. Erről eszembe is jutott, hogy nem találkoztam Lilivel a suliban és nem kérdeztem ki az ő randijáról, de nem volt már időm vele is beszél mennem kellett. A suliban találkoztam Jamesel, aki elkísért a termemhez és adott pár jó tanácsot, majd magamra hagyott. Benyitottam a terembe és legnagyobb meglepetésemre vagy harminc szempár szegeződött rám. Olyan 14-16 év körüliek lehettek és volt elég sok fiú is.
-Sziasztok! – köszöntem mosolyogva és lepakoltam a cuccom – Nem is húznám sokáig az időt engem Catherin Davisnek hívnak, de szólítsatok Catnek. Ígérem igyekszem megjegyezni a neveteket, de elég béna vagyok benne úgyhogy előre is bocsánat. Szerintem kezdjük is el – mondtam és elindítottam a zenét. Egy félórás bemelegítés után el is kezdtem a koreográfiát tanítani. Csak úgy elrepült az a másfél óra.
-Sajnos letelt az időnk. Nagyon ügyesek voltatok és remélem tetszett az óra. Hétfőn várlak titeket szeretettel, és ha van valami kedvenc számotok, amire szívesen táncolnátok, akkor azokat hétfőn felírom és igyekszem azokra csinálni koreot. Okés? – erre egy bólógatást kaptam – Egészségetekre! – köszöntem és utukra engedtem őket. Összeszedtem a cuccom és elindultam kifelé, de egy srác megállított.
-Cat ugye? – kérdezte.
-Igen, miben segíthetek?
-A hugomnak nagyon tetszett az óra és szerintem is nagyon ügyesen tanítottál.
-Köszönöm szépen!
-Figyel, ööö… - vakargatta a nyakát – nincs kedved valamikor egy kávét meginni velem vagy ilyesmi?
-Te most randira hívsz? – kérdeztem vissza.
-Hát igen próbálkozom…
-Ooo… Ne haragudj ez nagyon hízelgő meg minden, de nekem van barátom…
-Ó! Nem tudtam bocsi, akkor nem szóltam. – indult volna el – De azért azt tisztázzuk, hogy a jól tanítasz részt nem hízelgésből mondtam. Tényleg ügyes vagy!
-Jó – nevettem – köszönöm szépen! Szia! – intettem és elindultam haza. Otthon Sophie nagyon készülődött.
-Mi van csak nem téged is randira hívtak? – nevettem.
-Miért még kit?
-Szerinted?
-Ja ja jó… Bocsi 5 perc múlva itt van Harry és nincs meg a cipőm… - kutakodott.
-Melyik? – kérdeztem, majd a pontos leírás után egyenesen célba vettem a cipő hollétének a helyét és Sophie kezébe nyomtam.
-Jesszusom köszi! – ölelt meg.
-Nincs mit! Csak tudnám, hogy miért én tudom a te cipőd helyét… - nevettem.
-Hát az engem is érdekelne – nevetett velem. Én elmentem zuhanyozni, meg készülődni Sophiet pedig elvitte a lovagja. Egy szürkés testhez simuló ruhát választottam, ami az egyik oldalt hosszú újjú a másik oldalt pedig újatlan fekete pántos magas sarkúval.
Pont időben lettem kész és már mentem is ajtót nyitni.
-Wow – nézett végig rajtam Zayn csillogó szemeivel.
-Oooo ugyan elpirulok…
-Nem baj jól áll, de tényleg csodásan festesz – csókolt meg.
-Te sem vagy semmi – fogtam meg a kezét és úgy mentünk a kocsiig – Na és hova megyünk? – kérdeztem már a kocsiban.
-Majd meglátod – kacsintott.
-Uuu de titokzatos vagy – nevettem – Háth jó – törődtem bele a tudatlanságba. Egy bő negyed órás út után meg is érkeztünk egy étteremhez. Bent nem volt semmi különös pont úgy nézett ki, mit bármelyik másik étterem. Azonban miután Zayn kérte a foglalt asztalt a pincér kivezetett minket a kert helységbe. Egy óriási kert volt a végében egy kisebb színpaddal, ahonnan élő zene szólt és egy nagy parkettás tánc tér húzódott előtte s e köré voltak rakva az asztalok.  A színpad felett volt tető a hangszerek védelme miatt, amit egy gyönyörű virágokkal rendelkező kúszó növény nőtt be.
-Zayn ez gyönyörű! – ültem le megbabonázva.
-Örülök, hogy tetszik – mosolygott és adott egy csókot majd elfoglalta ő is a helyét. Nem sokkal miután kihozták a rendelésünket még táncos műsor is kezdődött. Én nagyon élveztem. Miután lement a műsor mondták, hogy bárki felmehet táncolni.
-Zayn jössz velem táncolni? – kérdeztem vacsora után.
-Még kicsit pihenek, de te menj nyugodtan – mosolygott.
-Na nem! Veled jöttem és nem megyek egyedül! Főleg, hogy vasárnap elmész… majd utána táncolok egyedül…
-Édes vagy! – karolt át.
-Csak szerelmes – mosolyodtam el mire megcsókolt.
-Mindjárt jövök – mondta és elment az asztaltól. Pár perc múlva vissza is tért és meg kocogtatta a vállam.
-Igen? – fordultam hátra.
-Szabad egy táncra? – nyújtott át egy rózsát és tartotta a másik kezét. Elvettem a rózsát mélyen beleszagoltam, majd letettem és elfogadtam a felkérést.
-Természetesen!
Amint a tánc térre értünk intett a zenekarnak, akik lassabb zenét kezdtek el játszani.
-Angolkeringő mehet? – kérdezte.
-Te tudsz keringőzni? – kérdeztem kerek szemekkel.
-Nem rég óta – kacsintott és elkezdett vezetni. Ahhoz képest, hogy elvileg nem tud táncolni elképesztően ügyes volt. Teljesen le voltam nyűgözve.
-Zayn ez valami elképesztő volt – öleltem meg a szám végén – de mikor tanultál te meg keringőzni.
-Hát előkotortam pár emléket a végzős bálról illetve egy tanár segítségét is kikértem.
-És miért most és miért és huh… nagyon megleptél…
-Ez volt a cél és természetesen mindent csak miattad csináltam – mondta és a derekamnál fogva közelebb húzott és megcsókolt.
-Zayn minden találkozásunk után egyre szerelmesebb leszek beléd és ez elmondhatatlanul jó érzés. Nem is tudom, hogy fogom bírni nélküled – szomorodtam el kicsit és a mellkasára hajtottam a fejem.
-Most ne is gondolj erre! Élvezzük, míg még itt vagyunk.
-Igazad van!
Még táncoltunk egy kicsit aztán elindultunk haza. Az ajtóban csak nem akart menni a búcsúzkodás.
-Na megyek, mert hallottam, hogy reggel csaj program lesz vagy mi – csókolt meg Zayn.
-Lehet… De az most felejtős, hogy hazamenj – húztam be a lakásba – Sophie amúgy sincs itthon – mosolyogtam rá és lehet, hogy kicsit perverzre sikerült.
-Ezt vehetem célzásnak?
-Egész nyugodtan! – zártam be a bejárati ajtót és mikor megfordultam Zayn „nekem esett”. Hevesen csókolt, majd kezei a combjaimra vándoroltak és egy hirtelen mozdulattal felkapott az ölébe és irányba vette a szobámat…
Reggel természetesen Zayn mellkasán ébredtem, de ő még mélyen aludt. Óvatosan kimásztam az ágyból és kimentek a konyhába. Sophie még nem volt itthon és dobtam a csajoknak egy sms-t, hogy bármennyire is hiányoznak, a srácok holnap elmennek és minden időt ki akarok használni, amit még Zaynnel tölthetek és gondolom ők is így vannak vele. Szóval napoljuk el a csajos programot holnapra miután a srácok elmentek. Rettentő gyorsasággal jöttek a válaszok, hogy mindenki benne van. Csináltam reggelit és szépen tálcára terítettem és bevittem a szobába. A gofri illatára Zayn is felkellt.
-Jó reggelt! – köszöntem mosolyogva.
-Jó reggelt! – köszönt vissza, majd meg köszörülte a torkát, mert berekedt.
-Csináltam reggelit
-Látom és édes vagy! – ült fel az ágyon én meg az ölébe tettem a tálcát, majd mellé fészkeltem magam és elkezdtünk enni. Reggeli után pedig visszafeküdtünk az ágyba és ki sem keltünk ebédig. A Nando’s-ból rendeltünk kaját és miután azt is megettük (természetesen az ágyban) pihentünk egy órát, majd Zaynnek mennie kellett. Miután elment én elkezdtem rendet rakni magunk után, amikor csengettek. Ajtót nyitottam és Lili állt ott kipirosodott szemekkel és lihegve.
-Úristen Lili mi történt? – rémültem meg és behívtam – Hozok egy pohár vizet…
Miután megitta a vizet és a légzése is helyre állt elkezdett mesélni.
-Kaptam egy sms-t és idáig futottam – törölgette a szemét.
-De mit és kitől?
-A sráctól, akivel randiztam és teljesen beleestem és ő is azt mondta, hogy nagyon tetszem neki, de azt írta, hogy mivel elutazik hosszú időre nem akarja folytatni… - csordult le egy újabb könnycsepp az arcán.
-Jaj szívem… Szemét egy alak… És válaszoltál? Vagy megkérdezted, hogy akkor minek hívott randira? Várj! Ugye nem fekütél le vele?
-Nem dehogy!! És nem is írtam neki. Mondom, hogy rögtön ide jöttem…
-Najó mondom mi lesz… Este felöltözünk sexyn és a koncert utáni bulin keresünk neked egy másik srácot, aki elfelejtteti veled ezt a barmot… Okés?
-Rendben! – nevetett és megtörölte a szemét.
Négy óra körül járt az idő és már Sophie is megérkezett, úgyhogy pont ideje volt elkezdeni készülődni. Szép sorban lezuhanyoztunk és megcsináltuk egymás haját. Sophienak kivasaltuk a haját, Lilié és enyém göndörön maradt. Sophie egy szürke testre simuló ruhát vett fel, Lilinek egy halvány barack színű rojtosat választottunk én meg egy csillogósat vettem fel. Mire elkészültünk megjött a limuzin, ami már a csajokat összeszedte és miután minket is felvett irány a Wembley stadion. Megkerestük a fiúkat, akik már nagyban készültek a Stadium Tour nyitó koncertjére. Louis répát evett, Niall hát ő mindent evett, Zayn a tükörben igazgatta a haját, Liam ellenőrzött mindent, Harry pedig a tükör előtt ülve banánt evett és néha megrázta a haját, hogy jól álljon. Üdvözöltük a fiúkat és nem maradt sok időnk jött a headset-es csaj, hogy „Irány színpad 5 perc és kezdünk”. Sok sikert kívántunk a srácoknak, majd elfoglaltuk a helyünket a lelátó lezárt részén. A koncertet egy hasonló videóval nyitották meg, mint a Take Me Home turnét. A szokásokkal ellentétben most a What Makes you Beautiful-lal kezdék és a legnépszerűbb számaikat játszották. A koncert közben pihenés képen twitteres kérdésekre válaszoltak és végül a Live While We Are Young-al zárták a koncertet. Elképesztően jó koncertet adtak! A pörgősebb számok közben hülyültek az érzelmesek közben átéléssel énekeltek. Kedvencem az volt amikor az Irresistible-t énekelték azon az álványon.
Visszamentünk a színfalak mögé a dühöngőbe ahol az egész csapat, beleértve a zenekart ünnepelt a sikeres nyitókoncert miatt. Köszöntünk mindenkinek, de észrevettem, hogy Lili lefagyott az ajtóban.
-Mi a gond? – kérdeztem.
-Az a srác… - mutatott rá.
-Josh, a dobos. Mi van vele?
-Vele randiztam! – suttogta.
-Mi? – lepődtem meg kicsit hangosan.
-Lili? – jött oda Josh – Te, hogy kerülsz ide?
-Az én barátnőm és tudok mindenről szóval rátok fér egy beszélgetés – toltam ki őket az ajtón át egy másik terembe.
-Ez mi volt? – kérdezte Lauren.
-Áááá… hosszú…
-Na de mégis? – faggatózott tovább Eleanor. A fiúkat nem érdekelte a dolog.
-Szerdán együtt randiztak és…
-És mi? – kérdezte Danielle.
-Na jó gyorsan elmondom… - elhadartam a csajoknak a történteket, akik csak tátott szájjal hallgatták. Mire végeztem reagálni sem tudtak Liliék vissza jöttek.
-Na? – kérdezte Sophie mire Lili az összekulcsolt kezükre pillantott mire mi is oda néztünk és elkezdtünk „juuuuj”-ogni. Erre már a fiúk is felfigyeltek és Josh kapott az alkalmon, hogy bemutassa a barátnőjét. Majd Josh elmesélte a fiúknak, hogy hol találkoztak mi meg kifaggattuk Lilit, hogy mi volt az az sms-s. Joshnak is nagyon tetszett Lili, de nem akarta magukat kínozni, hogy egy olyan kapcsolat, ami csak pár napos se… máris távkapcsolat legyen és azt hitte úgy lesz a legjobb, ha elfelejtik egymást. Ami így utólag tudjuk, hogy lehetetlen lenne, hiszen tuti összefutottak volna még. De a lényeg, hogy happy end lett, mert azért megpróbálják. Ezek után elindultunk a buliba. Rengeteget táncoltunk és ittunk is méghozzá nem is keveset, de nagyon jól éreztük magunkat és senki nem lett rosszul, bár reggel egy kis fejfájással ébredtem. Természetesen a közös házban éjszakáztunk a fiúk miatt. Lementem egy pohár vízért és kerestem fájdalom csillapítót és otthagytam a pulton ugyan is biztos másnak is szüksége lesz rá. Visszabújtam Zayn mellé és vissza is aludtam, aztán arra keltem, hogy Liam ébreszt minket, hogy kaja van utána meg indulás. Kicsit nyomott hangulatban telt a reggeli, aztán a fiúk összekészültek. Az emlékek kedvéért mindannyian a Flying start-os pólójukat vették fel. Bepakolták a sok cuccot az egyik kocsiba és egy másikkal mentünk mi. Reptéren megengedték nekünk is, hogy bemenjük és a repülő előtt búcsúzkodtunk. Csináltunk egy képet a fiúkról,
majd együtt is, aztán pedig elköszöntünk egymástól és természetesen a végéra hagytuk a szerelmünket. Én már nem tudtam mit mondani Zaynnek mindent átbeszéltünk már ezzel kapcsolatban ezért csak szorosan hozzábújtam és vagy tíz percig csak ölelkeztünk.
-Kérjük szálljanak fel a gépre. – szólt az egyik stuardes.
-Nagyon fogsz hiányozni! – szorítottam meg és mélyen beszívtam az illatát.
-Te is nekem! – simogatta meg a fejem, majd kicsit eltolt magától és hosszan megcsókolt – Nagyon szeretlek! - suttogta.
-Én is téged! Na menj és dobogtasd meg a tini lányok szívét – nevettem, de egy könnycsepp is kicsordult a szememből. Még kaptam egy gyors csókot és felszálltak a gépre. Minket a kisbusz visszavitt a reptérre és még kicsit szomorkásan elindultunk a csajos délutánunkra…


THE END

2013. július 19., péntek

17.rész

Az elmúlt három napot városnézéssel vagy a hajón töltöttük a medence mellett. Eszméletlenül sok mindent néztünk meg és rengeteg fényképet készítettünk. Aztán eljött a várva várt Róma, illetve ami még fontosabb Liam születésnapja. Reggel kilenckor együtt ébresztettük énekelve Liaméket. Danielle rögtön kapcsolódott is az énekléshez, míg Liam teljesen le volt nyűgözve. Vagy jól esett neki vagy csodálkozott, hogy előbb keltünk fel mint ő. Reggeli után megkezdtük a városnézést. Vatikán, Colosseum, Trevi-kút, Spanyol lépcső és Forum Romanum, az ókori Róma központja… És ezek közé még egy ebédet is beiktattunk illetve két múzeumban is voltunk. Öt óra körül értünk vissza a hajóhoz hulla fáradtan és azt beszéltük meg, hogy mindenki pihen egyet az esti bulizás előtt. Mi Zaynnel le is feküdtünk aludni és vagy másfél órát aludtunk. Vacsorához már kiöltözve mentünk. Én az egyik kedvenc rózsaszín ruhámat vettem fel. Egyedül Danielleen nem az esti ruhája volt, amit Liam nem értett. Mikor mind leültünk az asztalhoz elindult a zene és Louis előkapott egy mikrofont és elkezdte énekelni a Moments első sorait (ami ugye Liamé lenne), Danielle pedig elkezdett táncolni. Valami elképesztően gyönyörűen táncolt és a végén Liam felállt és mutatta a srácoknak, hogy még egy kicsit énekeljenek valamit és felkérte Daniellet táncolni. Nagyon édesek voltak és végig sustorogtak valamiről, amit mi nem hallottunk.
-Kösz srácok! – köszönte meg Liam.
-Nincs mit – válaszolták a fiúk és bárgyún mosolyogtak, mert ők tudták, hogy még közel sincs vége az ajándékozásnak. Vacsora végén Niall és Lauren szaladtak el azzal az indokkal, hogy mosdóba mennek, de pár perc múlva egy Batman-es tortával tértek vissza, amit ők csináltak a hajó konyháján. Liam meg nem győzött hálálkodni.

-Ugyan haver szülinapod van! – nevetett Niall. Majd Harry és Sophie adták át az ajándékukat. Mikor Liam kibontotta pár másodpercig csak nézte, majd röhögve felmutatta a Batman-es alsógatyát, majd egy Toy story-sat. Na erre mind elkezdtünk nevetni. Végül mi maradtunk négyen Louisékkal, de mi egy ajándékot adtunk.
-Liam, - kezdte el Zayn – nagyon boldog születésnapot! – nyújtotta át a borítékot. Liam szépen kibontotta és meglepettséggel arcán olvasta végig.
-Srácok… Ezt igazán nem kellett volna…
-De igen! – válaszolt Louis – Nagyon sokat tettél értünk, mint például ennek az útnak a megszervezése is és úgy gondoltuk megérdemled a pihenést kettesben Daniellel.
-Miért mit kaptál? – kérdezte Dani a nevét hallva.
-Holnap kettesben elmegyünk Velencébe.
-Ez komoly?
-Igen! – válaszoltam Liam helyett – és érezzétek nagyon jól magatokat! – öleltem át a mellettem ülő Daniellet.
-Uuu köszönjük! – ölelt vissza.
-Tényleg nagyon köszönöm! – köszönte meg Liam is – Nagyon örülök neki.
-Na ugye! – válaszolt Eleanor.
-Na de elég ebből az ajándékozásból együnk!! Tudjátok milyen kínzás volt nekem ennek a tortának az elkészítése? – hadonászott Niall.
-El tudom képzelni… – nevettem.
Tortázás után megindultunk az éjszakába és reggel háromig buliztunk egy helyen, amikor beadtuk a derekunkat és hazamentünk.
*
Másnap délben ébredtem fel és hál istennek nem fájt a fejem. Ahogy körbenéztem sehol senki, de nem zavart elkezdtem öltözködni. Mikor elkészültem épp Zayn jött be a szobába.
-Jó reggelt! – köszöntem.
-Jó reggelt szerelmem! – ölelte át a derekam és megcsókolt – pakoljunk össze és mehetünk.
-Oksi – vettem az utasítást. Félóra alatt összepakoltam a cuccaimat és készen álltam az indulásra. – Én kész vagyok!
-Én is! Akkor indulás! – mondta, majd felkapta a bőröndöket én meg nyitottam neki az ajtót. Egészen a taxiig meg sem állt ott pedig bepakolta a bőröndöket a csomagtartóba és kinyitotta nekem az ajtót.
-És a többiek? – kérdeztem, amikor ő is beszállt mellém.
-Már elmentek.
-Mi van? – lepődtem teljesen.
-Olyan cukin aludtál nem akartalak felébreszteni…
-Ahha… - néztem furán, mert ez milyen kifogás? Na, mindegy most már nem tudok vele mit csinálni. Gyorsan oda is értünk a reptérre és egy kedves hölgy végig kísért minket az ellenőrzésen, majd a repülőnkhöz. Mivel nem a többiekkel mentünk ezért rendes repülővel mentünk. Az viszont nagyon jól esett, amikor a csaj elkezdett flörtölni Zaynnel, ő pedig átkarolt és válaszaiban is lehetett érezni a „van csajom te nem érdekelsz” dolgot. Felszálltunk a gépre és elfoglaltuk a helyeinket. Miután felszálltunk én elaludtam és mikor felébredtem láttam, hogy Zayn is így tett. Nagyon aranyos volt, de valahogy át kellett jutnom rajta, hogy kimehessek mosdóba. Sikerült is úgy, hogy ne ébresszem fel. Mikor kijöttem a mosdóból a légi kísérő hölgy franciául(?) kérte, hogy menjek a helyemre, mert leszállunk. El is indultam, de Zayn még jobban elterpeszkedett és így már necces volt, hogy vissza tudok-e mászni.

 Hál isten a hosszú lábaimnak már a saját székemen térdeltem fél lábbal, amikor egy kisgyerek futott el mögöttem és meglökött. Ráestem szegény Zaynre, aki felriadt álmából.
-Hát te? – mosolyodott el.
-Ne haragudj, de meglökött az a gyerek…
-Semmi gond! – mondta és megcsókolt. Csókunkat a légi kísérő zavarta meg és udvariasan megkért, hogy szálljak le Zaynről és foglaljak helyet. Elvörösödve ültem a helyemre és becsatoltam az övemet.
-Na, ez kínos volt… - sziszegtem az orrom alá. Zayn odahajolt és megpuszilta a nyakam.
-Legalább neki tiszta sor, hogy a barátnőm vagy. – súgta a fülembe, mire elnevettem magam és kaptam még pár csókot a nyakamra. Sikeresen földet értünk és nem siettük el a dolgokat hagytuk, hogy szinte kiürüljön a gép és ne kelljen tolongani. Kifele menet elég furi volt, hogy mindenki franciául beszél ezért megállítottam Zaynt.
-Zayn hol vagyunk?
-Elég sokáig bírtad – nevetett.
-Mi az, hogy sokáig bírtam?
-Hogy nem jöttél rá, hogy Francia országba hoztalak – nyomott egy csókot a számra.
-Hogy tessék? De miért? És melyik városban vagyunk?
-Mennyi kérdésed van… De erre nem válaszolok, majd rájössz magadtól – kacsintott. Mikor kiértünk a reptérről Zayn fogott egy taxi-t és egy hotelhez hajtottunk. Ott gyorsan felvittük a cuccainkat és elkezdtem körülnézni a hatalmas lakosztályban. Kimentem a teraszra, hogy hátha valamiről felismerem a várost ahova hozott és teljesen ledermedtem. Hogy lehetek ennyire hülye?? Hogy nem jöttem rá, hogy Párizsba hozott?? A teraszunkról lehetett látni az Eiffel-tornyot!!! Pár perc álmélkodás után sarkon fordultam és berohantam. Egyenesen Zayn ölébe ugrottam.
-Köszönöm! Köszönöm! Köszönöööm!!! – öleltem szorosan.
-Nincs mit! – nevetett – de azért levegőt venni hagyhatsz…
-Ja hupszi… - engedtem a szorításomon és adtam neki egy csókot, majd letett a földre.
-Rendeltem ebédet, mert éhen halok, nem tudom te hogy vagy vele…
-Detto! – válaszoltam és lehuppantam a fotelba. Zayn is mellém ült és elkezdtünk beszélgetni. Megtudtam, hogy holnap reggel megyünk vissza Londonba és, hogy mindenki tudott erről csak én nem. Hamarosan meg is érkezett az ebédünk és miután elfogyasztottuk a teraszon útra keltünk.

 A Szajna partján sétáltunk és egyszer csak Zayn megállt egy árusnál és vett egy lakatot, amibe belekarcolt valamit.
-Abból mi lesz? – kérdeztem érdeklődve.
-Majd meglátod – mondta, majd megfogta a kezemet és célirányosan elindult egy hídhoz. Mikor közelebb értünk nekem is leesett, hogy mit akar vele csinálni. Elengedte a kezemet és felrakta a lakatot a híd rácsára, majd a kezembe adta a kulcsot. Lehajoltam, hogy megnézhessem, hogy mit írt rá. A monogramunk volt rajta közöttük pedig egy szív. Ezen elmosolyodtam és felálltam, hogy megcsókoljam a legédesebb pasit a világon.
-Tetszik? – kérdezte.
-Imádom! – mondtam és bedobtam a kulcsot a vízbe. Utána folytattuk az utunkat és kezdett sötétedni, amikor Zayn leintett egy taxit és elmentünk az Eiffel toronyhoz. Egy hosszúkás park vezetett a toronyig és ott beálltunk a sor végére, ami elég hosszú volt. Vagy egy órán át álltunk sorban, de nem unatkoztunk, mert az utcai árusok szórakoztattak minket. És percenként jött el mellettünk egy és kérdezte meg, hogy kérünk-e Eiffel-tornyos kulcstartót. Eközben annyira besötétedett, hogy már a torony világítását is bekapcsolták. Bár sokat nem láttunk belőle, mert alatta voltunk éppen. Végül végre bejutottunk és egy lifttel mentünk fel a második szintig. Onnan újabb lifttel lehetett felmenni legfelülre, ahol először egy zárt területre értünk, de ki lehetett látni és körbe mindenhova ki volt írva, hogy milyen ország és mennyire van onnan abban az irányban. Első amit megkerestem az magyar ország volt, majd London. Aztán egy lépcsőn kellett felmenni és legfelülre lyukadtunk ki ahol már csak ráccsal volt védve. Én végig olvadoztam Zaynnek, hogy milyen gyönyörű a kilátás. Legfelül viszont már kicsit féltem, mert éreztem, ahogy egy kicsit imbolyog az építmény és ekkor hasított belém az emlékezet, hogy Zayn fél a magasban! Jesszusom, miért jött fel velem?? Azonnal le kell mennünk!! Meg is fogtam a kezét és elindultam vele lefelé.
-Miért sietsz?
-Mert ott fent már én is féltem és most jutott eszembe, hogy tériszonyod van. Ne haragudj!
-Cat, nyugi! – mondta és megsimogatta az arcom – Kibírom és amúgy is akartam valamit…
-Mit? – kérdetem, mire nagylevegőt vett és belekezdett.
-Figyelj… Tudod, szeptemberben kezdődik a turné és… hát ez nyílván való, hogy kevesebb időt fogunk tudni együtt tölteni és…
-Ugye nem szakítani akarsz? – kezdtem aggódni.
-Nem, nem, nem! Dehogyis!
-Huh… oké bocsi…
-Semmi gond! Catherin Davis, te egy elbűvölő lány vagy! Mikor először találkoztunk azt hittem Niallal fogsz összejönni – nevetett egyet – olyan jól elbeszélgettetek a kajákról. Igaz, akkor még volt barátnőm, de nem tudom azt mondani, hogy nem tettél rám benyomást… Perrievel előbb utóbb úgyis vége lett volna, de van egy olyan érzésem, hogy egyrészt az irántad táplált érzelmeim, még az a kevéske is közre játszott az előbb változatba. Aztán alig hallottam rólad csak néha-néha, amikor Sophie téged is megemlített a Harryvel való beszélgetései során és így Harrytől eljutott hozzánk. És amikor ti a reptéren voltatok és hívtalak utána Louis kérdezte, hogy mit mosolygok… Észre sem vettem magamon, hogy mennyire megkedveltelek. Majd együtt töltöttük az a délutánt a parkba és utána többet ki se tudtalak verni a fejemből… Bár nem is akartalak. – mosolyodott el – Imádom a humorod, a nevetésed, imádom fogni a kezed, mert tudom, hogy itt vagy mellettem és még annyi mindent fel tudnék sorolni… Cat én teljesen beléd szerettem és ezért szeretnék neked adni valamit… – kutatott a zsebében én meg már majdnem sírtam, annyira meghatottak a szavai. Elővett egy fekete dobozkát. Csak ne térdeljen le! Oké be pánikoltam… Imádom, de még csak 18 vagyok! Gondolatomat félbeszakította és folytatta – Ha tetszik, akkor szeretném, ha hordanád, hogy akármikor hiányod van csak ránézel és tudd, hogy rám számíthatsz és ha kell átrepülöm a fél világot csak egy csókért vagy egy ölelésért. – kinyitotta a dobozt és egy tündéri masnis gyűrű volt benne.

 A számhoz kaptam a kezem és úgy néztem a kis ékszert – Tudom, hogy a gyűrű a házasságot jelképezi általában és egyszer egy olyan gyűrűt is fogok venni neked, – kacsintott – de most azért emellett döntöttem, mert tánc közben ez zavarhat a legkevésbé… De persze nyugodtan leveheted, ha akarod meg… - kezdett hadarni idegességében.
-Zayn, Zayn! Nyugi – töröltem meg a szemem – nagyon tetszik! Tudod… imádom a gyűrűket – nevettem.
-Akkor szabad? – kérdezte és kivette a dobozból az ékszert.
-Uhhumm – bólogattam és felhúzta az újamra a gyűrűt – Gyönyörű! Köszönöm! – karoltam át a nyakát és megcsókoltam. Mire az emberek elkezdtek tapsolni. Tuti azt hitték, hogy megkérte a kezem.
-Nagyon szeretlek! – suttogta miközben szorosan ölelt.
-Én is! Nagyon!! És itt az Eiffel-toronyban, a szerelem városában… Nagyon romantikus. – mosolyodtam el és kibújtam az öleléséből – De most már gyere, menjünk le, hogy jobban érezd magad és hogy ne bámuljon ez a sok ember… - nevettem.
-Rendben – mondta és megfogta a kezem és elindultunk le.
A parkon sétáltunk át, amikor egy idős bácsi megkérdezte Zayntől, hogy akar-e venni a bájos hölgynek egy rózsát. Hiába franciául kérdezett Zayn értette mire gondolt és vett is egy szálat nekem.
-Köszönöm! – vettem el a rózsát.
-Nincs mit!
-Nem vagy féltékeny?
-Miért?
-Mert bájosnak nevezett – nevettem – bókolt nekem.
-Nem! Mert tényleg bájos vagy és elfogadtad a gyűrűmet szóval ezt a meccset megnyertem…
-Milyen igaz – nevettem és a vállára hajtottam a fejem. Zayn leintett egy taxit én meg elmondtam a sofőrnek a címet. Pillanatokon belül meg is érkeztünk.
-Vacsi? – kérdezte Zayn, amikor beléptünk a hallba.
-Rendben! – válaszoltam feldobódva és irányba vettük az éttermet. Elképesztően finom kajákat ettünk.
-Köszönöm a vacsorát! – mondtam és megfogtam Zayn kezét, míg a liftre vártunk.
-Nem kell megköszönni – nevetett.
-De – szökkentem be a liftbe és ő is utánam jött.
-Édes vagy – mondta és átkarolta a derekamat én meg a nyaka köré fontam a kezeimet és megcsókolt. Már csak a lift csengésére figyeltem fel, mire Zayn lecsúsztatta a kezeit a combomig és felkapott az ölébe és úgy indult el a szobánk felé. Engem meglepett a dolog ezért egy picit sikoltottam, majd elnevettem magam. Amint becsukódott az ajtó Zayn nekitámasztott és úgy támadt újra az ajkaimnak, majd a nyakamat kezdte el csókolgatni.
-Zayn!
-Igen? – kapta fel a fejét.
-Inkább… - hajoltam közel – az ágyban folytassuk… - suttogtam a fülébe mire hirtelen megfordult és irányba vette az ágyat…
*
Reggel Zayn mellkasán ébredtem és amikor felnéztem ő még aludt. Rápillantottam a kezemen lévő gyűrűre és elmosolyodtam. Nagyon tetszett ez az ékszer. Kimásztam az ágyból, hogy megcsodálhassam a reggeli Párizst. Gyönyörű volt! Csodálatomat egy gyengéd ölelés szakította félbe.
-Jó reggelt! – köszönt rekedtesen és rátámasztotta az állát a vállamra. Éreztem a meleg mellkasát a hátamon, ami nagyon jól esett.
-Jó reggelt! – hunytam le a szemem és simogattam a kezeit, melyek a hasamon nyugodtak.
-Rendelhetem a reggelinket?
-Persze!
-Két percet kérek – mondta és megpuszilta a nyakamat és bement rendelni én meg gondoltam rendbe szedem magam és a fürdőbe vettem az irányt. Hamar kész is lettem és mire kiértem Zayn is fel volt öltözve. Lassan megjött a reggeli is, amit a teraszon fogyasztottunk el, majd összepakoltunk és elindultunk haza. Nagyon tetszett ez az egy hét, de már hiányzik London, ami most már hivatalosan is az otthonom.
*
A kapuban elbúcsúztam Zayntől egy holnap reggel látlak csókkal és bementem a lakásba, ahol nagy meglepetés fogadott.
-Lili te mit keresel itt? – dobtam le a bőröndöm és beszaladtam megölelni a barátnőmet.

-Ha zavarok le lépek – nevetett.
-Dehogy te hülye, csak meglepődtem… - engedtem el – És Sophie?
-Itt vagyok! – jelent meg másik barátnőm.
-Fogadjunk a te kezed is benne van… - nevettem.
-Még szép! – válaszolt Sophie.
-Na és milyen London? Hogy vagy? Hol laksz? Mesélj!! – támadtam le Lilit.
-Jólvan nyugi… Szép, jól vagyok, a nagybátyámnál konkrétan három utcára innen… - kezdett bele amikor Sophie felsikított.
-Sophie mi az? – rettentem meg, míg ő felém mutogatott és a másik kezével befogta a száját.
-Nem láttam még azt a gyűrűt… Megkérte a kezed?? – szólalt meg végre.
-Ki? – lepődött meg Lili.
-Mi?? Nem, nem, nem, neeem…
-Akkor? – kérdezte Sophie.
-Csak kaptam… - mosolyodtam el, mert bejött Zayn terve, mert ránéztem a gyűrűre és eszembe jutottak az együtt töltött pillanatok. – na és milyet tervetek volt mára?
-Háth én találkozom Harryvel… Ugyanis nem mindenkitt vittek romantikus Párizsi útra… És ti meg ki tudjátok beszélgetni magatokat. – vázolta fel Sophie.
-Okés. Akkor van kedved sétálni? – kérdeztem Lilitől.
-Persze!
-Akkor mehetünk is! – indultam meg az ajtó felé, majd visszaszaladtam Sophienak adni egy puszit illetve jól megszorongattam, aztán elmentünk Lilivel. Leültünk a parkba és egész sötétedésig beszélgettünk. El sem hiszem, hogy újra egy suliba fogunk járni… Már csak Sophie, Lauren, El és Dani hiányzik. Haha. Mennünk kellett, hiszen holnap hiába évnyitó van, de korán kell kelni. Sajnos. Elköszöntem Lilitől és elindultam haza. Sophie nem volt otthon ezért csak magamnak csináltam valami kis vacsorát, majd kipakoltam a bőröndöm, vagyis inkább beleborítottam az egészet a szennyesbe és kész. Ha van közte tiszta max még tisztább lesz ennyi… Lezuhanyoztam és az ágyban még gépeztem kicsit. Közben megjött Sophie, akinek csak 10-re kell mennie, úgyhogy megkért, hogy reggel legyek csendben. Mázlista! Mivel elég sok pletyka és gyűlölködés várt twitteren és facebookon kikapcsoltam a gépem és lefeküdtem aludni.
Reggel a telefonom ébresztett keményen hétkor. Szeptember elseje hát eljött ez is. Vége a nyárnak és kezdődik a suli. Kimásztam az ágyból és irányba vettem a fürdőt. Szerencsére nincs egyen ruha, úgyhogy csak simán ki kellet öltöznöm. Fehér blúz, fekete szoknya és magas sarkú. Leheletnyi smink és kiengedett haj. Egy keveset reggeliztem is, majd fogat mostam és csak, hogy ne legyen zökkenő mentes a reggelem lecsöpögött a fogkrém a blúzomra.
-Shit… - sziszegtem, majd levettem a felsőm és a szennyesbe dobtam. Indultam vissza a szobámba, amikor csöngettek ezért ajtót nyitottam. Kicsit reggel volt még nekem, hogy eszembe jusson nincs rajtam póló.
-Öööö jó reggelt Cat!
-Mit akarsz? – kérdeztem Draketől, aki fogalmam sincs mit keresett itt…
-Biztos így jössz ma? – húzta mosolyra a száját.
-Mi? – néztem magamra – Francba! – mondtam és becsaptam az ajtót. Leakasztottam egy pulcsit a fogasról, felvettem és újra ajtót nyitottam a vadul csöngető Drake-nek.
-Megőrültél? Sophie alszik! Mit akarsz? – emeltem fel a hangom.
-Lilit keresem.
-Miért? És mit akarsz tőle?
-Láttam facebookon, hogy a mi sulinkba fog járni és gondoltam jól jön egy fuvar…
-És miért ide jöttél?
-Nem itt lakik? – zavarodott össze.
-Nem…
-Ó! Akkor megvárlak és elmegyünk érte együtt, na?
-Bocs, de van fuvarom – mosolyodtam el, mert megláttam Zaynt, aki akkor szállt ki a kocsiból. Erre Drake is megfordult és félre állt Zayn elől, aki egy csókot nyomott a számra, majd mellém ált miközben átkarolta a derekam.
-Jó mindegy akkor a suliban találkozunk… Sziasztok! – adta fel Drake és elment.
-Végre – mentembe dühösen, ledobtam a pulcsim és a szobámba mentem. Elkezdtem keresgélni miközben Zayn utánam jött.
-Mit keresett ez itt? – kérdezte.
-Inkább kit… Lilit és ha bepróbálkozik nála esküszöm megölöm… - vettem fel az ingem, de félre gomboltam így egy morgás után kezdhettem elölről az egészet.
-Várj segítek! - lépett oda mosolyogva és pillanatok alatt megcsinálta.
-Köszi!
-Nincs mit! És nyugodj meg! – ölelt át és egy puszit adott a homlokomra.
-Jó… - fújtam ki a levegőmet.
-Lili a magyar barátnőd ugye?
-Igen…
-Akkor ő is tudja mi volt veled és Drakkel nem? Nem lesz semmi baj!
-De, de akkor is féltem ki tudja, Drake mit mesél be neki, hogy miért hagyott ott…
-Akkor nekünk kell előbb találkozni Lilivel, szóval induljunk is!
-Imádlak! - csókoltam meg és elindultunk.
A suliban mindenkit a kerti színpadhoz tereltek és üvöltöztek, hogy „Elsősök első sorokba hozzátartozókkal együtt”. Tehát irány az első sorok… A tömegből kiszúrtam a vadul integető Lilit és oda mentünk hozzá.
-Foglaltam két helyet.
-Édes vagy, köszi! Amúgy Lili bemutatom a barátomat Zaynt.
-Szia!
-Hello! – fogtak kezet majd leültünk.
-Uuu Cat nem hiszed el kivel találkoztam… - kezdte Lili.
-Jaj ne… kivel? – kérdeztem aggódva.
-Drake Thompson… Nem hiszem el, hogy ő is ide jár… Reggel sétáltam suliba, amikor megállt mellettem kocsival és megkérdezte, hogy kell-e fuvar…
-És mit mondtál?
-Hogy kell a fenének tőle fuvar… Amúgy is táncos vagyok, nehogy már ne tudjak reggel 10 percet sétálni… - nevetett.
-Az én barátnőm! – öleltem át.
-Na látod? Mondtam – mosolyodott el Zayn.
-Jól van, na… - mosolyodtam el én is, de Lili nem értette – féltem, hogy Drake rád mozdul és te hagyod vagy ilyesmi, mert reggel nálam keresett…
-Óóóó akkor arra mondta, hogy te már feldobtad a reggelét… De miért is?
-Öhm... kicsit szétszórt voltam, mert fogkrémes lett a pólóm és  kellett másik, de közbe csöngetett és nem akartam, hogy Sophie felébredjen és mint már említettem reggel volt és…
-Cat! – szólt rám Zayn.
-Hát póló nélkül nyitottam ajtót…
-Hogy tessék? – kérdezett vissza Zayn.
-O-ooo – húzta el a száját Lili.
-Csak ennyi? – kérdezett újra Zayn.
-I-igen… Nem haragszol?
-Nem – mosolyodott el – Egy az elmúlt héten az szinte egész világ látott fürdőruhában a melltartó pont ugyan annyit mutat, kettő, amíg nem nyúlt egy újjal sem hozzád, addig nincs jogom idegesnek lenni… Persze nem mondom, hogy örülök neki, de nem tudok mit csinálni…
-Istenem, de szeretlek! – öleltem meg.
-Én is!
-Huh… azt hittem már, hogy miattam veszekedni fogtok… - nyugodott meg Lili is.
Lassan elkezdődött az évnyitó is, csak annyiban különbözött az eddigiektől, amin voltam, hogy kihívtak a színpadra az új tanárokkal. Elmondhatatlan volt az élmény látni azt a sok döbbent arcot, hogy egy elsős kapja a kezdő csoportot idén illetve két büszkét is azért. Zayn mondta, hogy azt beszélték meg a fiúkkal, hogy ebédeljünk együtt.
-Akkor sziasztok! Holnap találkozunk Cat! – indult volna el Lili.
-Állj csak meg! – húztam vissza – Az együtt az együttet jelent… Bemutatlak a Londoni családomnak – mosolyogtam.
-De biztos? Nem zavarok? – kérdezte.
-Dehogy! – válaszolt Zayn.
-Akkor okés! – egyezett bele Lili.
-Ezaz! Akkor indulás! – indultam el Lilivel karöltve.
-Szívem másik irányban parkoltam… - szólt Zayn mosolyogva.

-Akkor arra… részletkérdés. – nevettem és megindultam a jó irányba.

2013. július 18., csütörtök

Díj 3 *-*


Huuuuh... nagyon köszönöm Lilinek!!<3 Nagyon örülök ennek a díjnak. És még boldogabb vagyok , hogy mindkét történetem megkapta.*-* De nem is rizsázok tovább jöjjön a lényeg: 

Feladat:
1. Értesítsd a bloggert,aki adja, hogy megkaptad.
2. Tedd ki a blogodra!
3. Írj le 6 dolgot magadról!
4. Írd ki, hogy kitől kaptad!
5. Add tovább 4 - azaz négy - írónak!
6. Írd ki a szabályokat, hogy mindenki tudja!
7. Értesítsd a díjazottakat!

6 dolog magamról:
-Kedvenc sportom a tánc és a kosár.
-Kiskoromban táncos vagy matektanár akartam lenni, de csak felsősöknek, mert nekik nem kell a nyelvtant is tanítani... XD
-Teljesen hülyeség, de én már most nagyon félek az érettségitől pedig csak tizenegyedikbe megyek... El se tudom képzelni, hogy izgulhatnak a végzősök... :/
-Kedvenc színem a kék, mint ahogy a blog kinézetén meg is látszik :D
-Imádok enni! (like Niall :D) Akár egész álló nap bírnék enni...
-Legnehezebb feladatnak tartom ezt a mondj magadról néhány dolgot. Mindig szenvedek vele, hogy mit írjak... :D

És végül a díjazottjaim: 
-Virág - Little Secrets
-Zsófi és Virág - Impossible

UI: Két blogra is megkaptam a díjat, de mivel belőlem egy van a díjazottjaim ugyan azok.:)

LOVE YOU ALL!!<3

2013. július 13., szombat

16.rész

Reggel mikor felébredtem semmi kedvem nem volt egyedül felkelni ezért csak néztem, ahogy Zayn alszik és gondolkoztam. Aztán elkezdett mocorogni és felébredt ő is.
-Bonjour! - köszöntem Zaynnek.
-Tessék? - értetlenkedett kómásan.
-Bonjour! Köszöntem...
-Ja ja oké, de milyen nyelven?
-Francia!! Hát francia országban vagyunk!!! - urgáltam az ágyon.
-Ennyire örülsz neki? És mióta tudsz franciául?
-Ahham - mosolyogtam - és négy évig tanultam a gimiben.
-Ja tényleg mesélted...
-A gimi elötti nyáron voltunk három napot Párizsban... - dőltem el az ágyon és kezdtem mesélni - egész végig rohangáltunk, hogy minnél több mindent meg tudjunk nézni. Engem legjobban az Eiffel torony érdekelt, de oda nem jutottunk fel – biggyesztettem le a szám -  Azóta is szeretnék vissza menni, mert nagyon szeretnék feljutni oda! Elvileg estefele a legjobb a kilátás...
-Szegénykém! - karolt át – egyszer ígérem elviszlek! – mondta és megcsókolt.
-Édes vagy! – illetődtem meg.
-Érted bármit – mosolygott egyet, majd vissza akart aludni, de Harry kopogás nélkül jött be.
-Jó reggel tubicáim!
-Harry legközelebb ne lepődj meg, ha zárva lesz az ajtó... - mondtam arra célozva, hogy nem fog tudni csak úgy bejönni.
-Ooo Cat... Nem vagyok kíváncsi arra mikor bújtok ágyba... - értelmezte félre direkt.
-Hülye vagy még mindig! - dobtam meg egy párnával - Amúgy mit akarsz?
-Ja tényleg... Keltsd fel az álomszuszékot, mert kaja van és rátok várunk.
-Oké, de ilyen korán?
-Cat... 10 óra...
-Jaaa jó - mosolyogtam és Harry kiment. Én felébresztettem Zayn, aki már aludt. Hihetetlen. Gyorsan felöltöztünk és már mentünk is ki a „teraszra”. reggeli közben megbeszéltük, hogy miket szeretnénk megnézni a nap folyamán és persze a strandolás sem maradhat el. Ma is hatkor indulunk tovább, tehát bőven van időnk mindenre. Reggeli után összepakoltuk aznapra a cuccainkat és már mehettünk is. első állomásunk a Notre Dame de la Garde székesegyház volt. Majd sorban megnéztük a Szent Viktor apátságot, Pierre Puget parkot. Ezekkel el is telt annyi idő, hogy egy óra lett és éhesek lettünk úgyhogy beültünk egy kis étterembe, ahol a rendeléssel gyakorolhattam a négy év alatt elsajátított minimális francia tudásom. De persze Harry sokszor kisegített. És miután végre Niall is jóllakott indulhattunk tovább. Egy kis hajóval át vittek minket egy kisszigetre, ahol If vára áll, ahol Alexandre Dumas regénye szerint Edmond Dantès, a későbbi Monte Cristo grófja raboskodott. Mikor visszaértünk fél négy volt, majd megsültünk, úgyhogy egyértelmű volt, hogy: irány a strand!
Leraktuk a cuccokat és a fiúk rohantak átöltözni. Mi csajok viszont okosak voltunk, mert már reggel a fürdőruhára vettük fel a ruháinkat szóval csak le kellet venni azokat. Felkötöttünk a hajunkat és indultunk is a vízbe, amikor beértek minket a fiúk, felkaptak minket és úgy rohantak be velünk a vízbe. Szerintem a strandon lévő összes ember figyelmét felkeltettük a sikításunkkal. Egy fél órán át voltunk a vízben labdáztunk, kakasviadaloztunk, úsztunk vagy olykor csak odébb úszva romantikáztunk mindenki a párjával, mikor meguntuk és kimentünk napozni. Épp kiértünk a vízből, mikor egy óriási sikítás után három lány szaladt oda hozzánk, majd még egy és még egy és egyre többen. Persze mind a fiúktól akartak aláírást és képet. Mi mondtuk a fiúknak, hogy minket nem zavar, úgyhogy elkezdtek aláírást osztogatni, mi gel leheveredtünk a törülközőinkre.
-Szegényeknek a vakáción sincs nyugtuk… - sóhajtott Eleanor.
-Azért kicsit élvezik is, hogy ennyien ennyire szeretik őket – mondta Lauren.
-Csajok, tudom ez nem a témához tartozik, de én szomjas vagyok hozok inni ti mit kértek?
-Víz! Ilyen melegben más nem segít – mondta Danielle.
-Rendben – álltam fel.
-Ne segítsünk? – kérdezte Sophie.
-Nem kell – legyintettem – hozok három nagy üveget és azzal elleszünk.
-Akkor mindjárt jövök… - indultam el a kicsit messzebb lévő büféhez, de lementem és a part mentén haladtam.
Útközben elhaladtam a röplabda pálya mellett, ahol srácok játszottak. Hirtelen eltalálta a labda a fejemet, amitől kicsit megtántorodtam, de nem estem el. Egy pillanat múlva egy srác termett mellettem.
-Neharagudj! Jól vagy? – kérdezte.
-Persze, de legközelebb tartsd a labdát pályán belül… - masszíroztam meg a fejem az ütés mentén majd tovább indultam, de a srác nem hagyta annyiban.
-Mond mivel tehetem jóvá?
-Minden rendben nem kell semmi… - mondtam és elértem a büfét, úgyhogy beálltam az éppen vásárló nő mögé.
-Meghívlak egy italra oké?
-Nem kell kössz… - válaszoltam és már kezdett elegem lenni belőle. Én jöttem, úgyhogy kértem három nagy üveg ásványvizet és fizettem.
-Hűűű de szomjas vagy – mondta és egy nagy mosolyra húzta a száját, majd ő is kért valamit.
-Nem egyedül fogyasztom – mondtam közömbösen, míg elraktam a visszajárót és megfogtam a vizeket és elindultam vissza.
-Várj! Ezt neked kértem… - jött utánam egy koktéllal a kezében.
-Kössz nem kell és mint látod tele a kezem szóval rád marad a feladat, hogy elfogyaszd, aztán menj vissza játszani…
-Hűű de morcos vagy… Tudod mit elkísérlek és akkor megihatod… - mondta még mindig mosolyogva, amitől nekem felment a pumpa az agyamban és szembe fordultam vele.
-Ide figyelj! Nagyon bénán csajozol, és ha nem lenne barátom még akkor sem jönne be, de mivel van így duplán szarul jártál… - mondtam és indultam tovább, de nem adta fel.
-Ja persze jó kifogás… Ha lenne barátod tuti nem hagyna, hogy egyedül gyere italért, szóval a barátnőiddel vagy itt…
-Épp dedikál és nem kérdeztem meg, hogy eljöhetek-e… - mondtam és nagyon idegesített már, de már pár métterre voltunk a nagy tömegtől.
-Persze… Ki ő Justin Bieber? – nevetett és beleivott a koktélba – Mi ez a nagy tömeg?
-Rajongók, na lekopnál végre?? – mondtam és letettem a csajokhoz a vizeket.
-Kit szedtél össze Cat? – kérdezte Danielle.
-Én senkit… Ő tapadt rám és fuuuuuuhhh, de elegem van belőle…
-Baj van szívem? – lépett ki a tömegből Zayn.
-Semmi, menj csak vissza! – mosolyogtam. Nem akartam, hogy ő is felidegesedjen.
-Várj már ez az egyik csávó, abból a zenekarból, amit a húgom éjjel nappal hallgat…
-Nem „csávó” te tapló és neve is van…
-Ismerősöd? – kérdezte Zayn a srácra mutatva.
-Nem hál istennek… - forgattam meg a szemeimet, míg a srác az egyik rajongótól kért papírt és tollat.
-Aláírnád nekem? Vagyis a húgomnak? – kérdezte.
-Ő persze… - mondta Zayn és aláírta a papírt.
-Kössz haver… a húgom oda lesz! Ennél jobban még nem sült el, amikor eltaláltam valakit… - nevetett.
-Hogy tessék? – kérdezte Zayn.
-Eltalált a röplabdával… - mondtam.
-És jólvagy? És bocsánatot kért?
-Bár nem jött volna oda… és persze! – mosolyogtam és megcsókoltam – mi a baj? – kérdeztem, mert éreztem, hogy valami nem stimmel.
-Mi az, hogy bár ne jött volna oda? – kérdezte és láttam, hogy kezd megfeszülni.
-Csak azóta nem tudom levakarni, de semmi nem történt nyugi!!! – simogattam a kezeit.
-Jaj Cat a szívbajt, hoztad rám… - enyhült meg.
-Bocsi – mondtam és ezúttal ő csókolt meg, majd körbenéztem és a srác sehol – Ugye elment? – kérdeztem csillogó szemekkel.
-Igen el – nevettett Sophie – Még a többiektől is kért aláírást, majd lelépett…
-Végre!! – mondtam örömmel, miközben a többi fiú is megjelent mellettem.
-Mivan Cat? Ennyire örülsz, hogy itt vagyunk? – kérdezte Louis.
-Jaaaj Tommo neked mindiiiiiig – öleltem meg, mire elnevette magát.
-Hey! És nekünk nem? – kérdezte Harry felháborodva.
-Jaj, dehogynem!!
-Csak azért…
-Na ki jön még velem egy utcsót csobbanni? – kérdeztem, de csak Zayn jelentkezett, úgyhogy ketten mentünk. Kezét rákulcsolta az enyémre és úgy mentünk be a vízbe. Amikor már derékig ért a víz, hírtelen szembefordított magával és megcsókolt.
-Ezt miért kaptam? – mosolyodtam el.
-Csak úgy – vonta meg a vállát – kedvem volt hozzá.
-Hát többször lehetne kedved… - mondtam kísértetiesen közel a szájához, majd elléptem onnan, „beugrottam” a vízbe és messzire úsztam. mikor feljöttem levegőért, még esélyem se volt, hogy legalább a szememet megtöröljem már el is kapott, amit én egy sikítással kísértem.
-Hogy mertél otthagyni? – kérdezte vérig sértve.
-Nem láttad? – kérdeztem és végre ki tudtam nyitni a szemem és a szemébe néztem.
-Nem illik ilyet csinálni – hajolt most ő közel.
-Milyet? – incselkedtem vele és átkaroltam a nyakát.
-Hogy faképnél hagysz…
-Fogj szorosan, hogy ne legyen rá lehetősségem – kacsintottam egyet, mire követte a tanácsom és elnevette magát.
-Akkor soha többet nem engedlek el… - mondta és végre megcsókolt.
-Srácok menni kell!! – kiabált nekünk Niall, mire félbeszakítottuk csókunkat és Zayn a homlokát az enyémnek támasztotta.
-Bárcsak – suttogtam, majd kikászálódtam a karjai közül és a kezét kezdtem keresni a víz alatt, de rossz felé keresgéltem…
-Hey Cat ne itt…
-Hupszi… ööö izé a kezedet kerestem… - vörösödtem el teljesen.
-Keresd csak tovább – mosolygott egyet perverzen. Élvezte, hogy égek.
-Na jo – emeltem ki a vízből a kezem – vagy ide adod a kezed vagy nélküled megyek ki – néztem rá komolyan.
-Azt meg ne próbáld! – fogta meg a kezem és elindultunk kifelé. Összeszedtünk a cuccainkat és bepakoltunk a kisbuszba, ami jött értünk, hogy elvigyen a kikötőbe.
-Srácok, – kezdte Liam – ma nem kéne sokáig fent maradni, mert holnap 7-re érünk Barcelonába és már kettőkor tovább kell indulnunk… Szóval használjuk ki az időnket.
-És akkor mikor kelünk? – kérdezte Danielle.
-Hát hétkor – mosolygott Liam.
-Hogy tessék? – kapta fel a fejét Zayn, a kis álomszuszék, mire elkezdtem nyugtatni, hogy semmi baj és kibírja.
-Oh my carrots!! – akadt ki Louis is.
-És hol reggelizünk? – aggódott Niall.

-A városban nem? – kérdezett rá Lauren.
-Igen úgy gondoltam – válaszolt Liam.
-De jóóó – örült Eleanor.
-Cat! – bökte meg az oldalam Sophie.
-Hmm?
-Emlékszel a SZJG-re?
-Igen – válaszoltam, majd leesett, hogy mire is akar igazán rákérdezni és felcsillant a szemem. Ezt ő is észrevette és egyszerre visítottuk el magunkat:
-Corteeeeeeez!!!!!
-Jesszusom lehet, hogy látunk egy Cortezt! – örültem, barátnőm meg hevesen bólogatott.
-Khm…- köszörülte meg a torkát Harry – Megtudhatom, hogy ki az a Cortez?
-Ne aggódj drágám, csak egy könyv szereplő – nyugtatta meg fürtös barátját Sophie.
*
Vacsora után, mivel meg kellet fogadnunk Liam papa tanácsát nem buliztunk fent a teraszon, hanem inkább megnéztünk egy filmet közösen a nappaliban. Vagyis annak indult, de sikerült egy olyan filmet választanunk, ami a fiúkat nem kötötte le annyira és csak bohóckodtak alatta. Ezt a film felénél mi csajok meguntuk és elküldtük őket biliárdozni. Utána összebujtunk és együtt könnyeztük meg a film végét. Miután megbeszéltük a filmet odamentünk a fiúkhoz, de Liam és Danielle le is léptek aludni. Utánuk Louisék, majd Laurenék is elmentek. Már csak Zayn és Harry játszottak és amikor Zayn jött Sophie kihasználta az alkalmat és Hazz nyakába csimpaszkodott, amihez egy kicsit még lábújjhegyre is kellett állnia.
-Ha ezt a meccset lejátszottátok menjünk aludni légysziii – kérte Sophie és bevetette a kiskutya szemeket. Én mosolyogva figyeltem őket.
-Oké – mondta Harry is egy csókot nyomott barátnője szájára, aki elégedetten ült le mellém a kanapéra.
-Teljesen elvarázsoltad – nevettem.
-Mit ne mondjak bűbájos vagyok – nevetett ő is. A fiúk lassan végeztek is a játékkal és Harry morcosan jött oda.
-Mehetünk – mondta puffogva, mire Sophie felállt.
-Mi történt? – kérdezte aggódva.
-Én nyertem – huppant le mellém Zayn széles vigyorral az arcán. Harry búcsúzóul kinyújtotta a nyelvét, mire mind elnevettük magunkat.
-Jó éjt! – intett Sophie.
-Jó éjt! – köszöntünk el Zaynnel.
-Mi is menjünk aludni nem? – kérdeztem.
-De – mondta és felállt, majd a kezét nyújtotta nekem, amit elfogadtam és úgy mentünk mi is a szobánkba.
*
Reggel Liam tényleg nem viccelt és reggel hétkor bement mindenkihez ébreszteni. Nálunk meg az ajtón dörömbölt és mivel Zayn arra nem kelt fel én mentem ajtót nyitni.
-Felkeltünk! – nyitottam kómásan ajtót – vagyis még csak én…
-Miért van zárva az ajtótok? – kérdezte csodálkozva Liam.
-Harry biztos – mosolyodtam el.
-Ja, jogos – nevetett és elment. Becsuktam az ajtót és odamentem Zaynhez és megcsodáltam az éppen borostás arcát, ami nagyon sexy volt. Ébresztésként a csupasz nyakát kezdem puszilgatni, ami csikizte és elmosolyodott mielőtt kinyitotta volna a szemét.
-Jó reggelt! – mosolyogtam.
-Jó reggelt! – mondta kicsit rekedtesen, ami nekem bejött és észre se vettem, de az alsó ajkamba haraptam – Mi az? – kérdezte.
-Mi? – néztem nagy szemekkel.
-Mi tetszett annyira? Az ajkadba haraptál… - magyarázta meg.
-Ja, észre sem vettem – mosolyogtam – amúgy a most keltem hangodtól olvadoztam.
-Akkor felkelek még egyszer – próbált vissza aludni.
-Nem nem neeeem!!! Majd holnap felkelsz, de most öltöznöd kell – rángattam óvatosan a kezét. Visszafelé sült el a dolog, mert berántott az ágyba maga mellé – ajjj mááár…
-Miaz nem bújsz velem szívesen ágyba? – kérdezte „sérteten”.
-Dehogyneeeeem, - csókoltam meg - de nem most!
Pattantam ki újra és bementem a fürdőbe összeszedni magam. Egy fehér spagetti pántos toppra felvettem a fehér ponchóm, alulra sortot, a hajam feltűztem, karika fülbevalókat raktam a fülembe, szájfény és már kész is voltam.
Mikor kimentem a fürdőből Zayn még mindig az ágyban feküdt. Mivel hason feküdt és nem volt betakarózva kiváló lehetősségem nyílt arra, hogy rácsapjak formás fenekére. Nem is hagytam ki az alkalmat, amit ő egy kiáltással kísért.
-Ezt most miért kaptam? – simogatta a hátsóját.
-Így jár, aki nem kel időben és mutogatja a formás testrészeit – nevettem.
-Van rajtam alsógatya! Ez nem mutogatás. Tudod mi az? Megmutassam?
-Most inkább ne – nevettem – inkább öltözz!
-Ezt még visszakapod – nézett szúrósan és bement a fürdőbe. Beágyaztam és összepakoltam és még Liam is szólt, de még mindig nem volt kész, ezért bekopogtam.
-Siess már! Mi tart ennyi ideig? – nevettem.
-A hajam – mondta és kijött a fürdőből.
-Hmm tényleg jó lett – bólogattam elismerően – De menjünk.
A többiek lent vártak és amikor megláttak minket jötten a „nah végre” hozzászólások és persze Hazz sem hagyta ki a perverz kérdését. Mivel Barcelonában maradtunk legrövidebb ideig ezért leginkább városnézéssel telt az idő. Először a Barcelona Kápolnát néztük meg illetve Szent Eulalia kriptáját, aki Barcelona első védőszentje volt és még sétáltunk a kerengőben is. Ezután muszáj volt reggelizni mert Niall azt mondta ha nem jut táplálékhoz, sok táplálékhoz akkor meghal. Reggeli után a Parc de la Ciutadellaát néztük meg, ahol többek között megtalálható Barcelona állatkertje, ahova Sophie miatt muszáj volt bemenni. Mi legjobban azon szórakoztunk, amikor a kecskeimádó Sophie próbálja becsalogatni az állat simogatóba a kecskéktől félő barátját. Sétáltunk Barcelona legismertebb utcájában a La Rambla-ban ia ahol láttuk a Font de Canaletest szökőkutat, Església de Betlem templomot és Monument a Colom-t vagyis a Kolumbusz Kristófnak állított szobrot. Illetve Antoni Gaud remekművei közül is láttunk néhányat például: a La Pedrera, Güell Park, Sagrada Familia templom és a Casa Battlo-t. Utolsó állomásunk a A Santa Maria Del Mar templom volt, mely túlélt egy földrengést, tűzvészt és talán az sem túlzás, hogy ma szebb mint újkorában. Ezek után fáradtan és éhesen estünk be a hajóra, ahol Jessie fogadott minket.

-Sziasztok! – köszönt mosolyogva – Bátorkodtam tálalni az ebédet gondolom éhesek lehettek már…
-Legjobb döntése volt! – tette Niall Jessie vállára kezét és már sietett is fel.
-Köszönjük! – köszöntük meg és mi is indultunk Niall után.Az ebéd szintén valami isteni volt. Nagyon jól főznek ezen a „kis ladikon”. Én annyira tele ettem magam és olyan fáradt voltam, hogy muszáj volt lepihennem.
-Srácok én alszom egyet – állam fel az asztaltól – ne üvöltözzetek az ajtóm előtt csak ennyit kérek – nevettem el magam.
-Jó éjt Cat! – integetett Sophie és a többiek is köszöntek. Átvettem a pizsamának nevezett bő pólómat, lehúztam a sötétítőt és bebújtam az ágyba. Pár perc múlva hallottam az ajtó halk nyitódását, de nem fordultam oda, gondolom Zayn az. Hallottam, hogy közeledik egy nagy koppanást, majd egy visszafojtott halk káromkodást. Nem bírtam ki és elnevettem magam.
-Hát te nem alszol? – kérdezte Zayn.
-Három perc alatt nem megy – fordultam felé – De mi a szöszt csináltál te? – kérdeztem visszafojta az újra feltörni vágyó nevetésem.
-Beletrúgtam a hülye kis asztalba… - puffogott.
-Gyere ide te kis béna – mondtam kedvesen, mire odahajolt és adtam neki egy csókot.-Aludhatok veled?-Miért kérdezel hülyeséget? Gyere! – paskoltam kettőt az ágyra magam mellett.Nem is kellett neki több ledobta a ruháit és alsógatyában bebújt mellém az ágyba. Szorosan odabújtam és beszívtam férfias illatát, amitől elmosolyodtam, majd lassan elnyomott az álom.Mikor felébredtem Zayn nem volt mellettem, előkerestem a mobilom és megnéztem az időt. Két órát aludtam, de még kicsit nyűgös voltam. Majd, nagyon halkan nyílt a fürdőszoba ajtaja és Zayn jött ki fürdőgatyában és törülközővel a nyakában. Mikor meglátta, hogy ébren vagyok elmosolyodott és oda feküdt velem szembe az ágyra.
-Jó… - gondolkodott el, amitől elmosolyodtam – délutánt!
-Neked is!
-Így, hogy most ébren vagy nem is megyek sehova – jelentette ki és eldobta a nyakából a törülközőt én meg elnevettem magam.
-Ne is, - tápászkodtam ki az ágyból és megcsókoltam – mert várj meg.
-Oooo azt hittem mást mondasz…
-Csak szeretnéd – mosolyodtam el és elindultam a fürdőbe, miközben rácsapott a fenekemre, de nem erősen –Hey! Ezt most miért? – fordultam vissza.
-A reggeliért – nyújtotta ki a nyelvét.
-Ja tényleg – nevettem el magam, majd bementem a fürdőbe átöltözni. Amikor kijöttem Zayn az ágyon feküdt nekem háttal. Odamentem hozzá és elkezdtem a nyakát puszilgatni mire felém fordult és berántott az ágyba. Felém magasodott és gyengéden megcsókolt.-Még egyet – mosolyodtam el mire ő is, majd újra megcsókolt, d ezúttal nem engedtem, hogy olyan hamar vége legyen. Aztán már csak azon kaptam magam, hogy Zayn mellkasán fekszek és a ruháink, vagyis fürdőruháink szanaszét vannak a földön és Zayn kis köröket ír a kezével a vállamon.-Akkor megyünk fürdeni? – kérdezte kis idő múlva.-Ja ja igen… - emlékeztem én is, hogy a medencéhez indultunk. Felöltöztünk, majd kézenfogva kimentünk a medencéhez. Eleanor és Danielle napoztak, Harry és Sophie pedig a medencében voltak.
-Sziasztok! – köszöntünk.
-Jó reggelt álomszuszékok! – köszönt Danielle mosolyogva.
-Hát a többiek? – kérdeztem.
-Niall és Lauren elmentek kajáért… - kezdte Sophie.
-Lou és Liam pedig elmentek játékokért. – mondta Eleanor.
-Játékokért? – kérdezte Zayn.
-Ne kérdezd! Én sem tudom, hogy most mi jár a fejében… - nevetett El.Letettük a törülközőnket az egyik napágyra és mi is beugrottunk a medencébe. Pár perc múlva Liam és Louis jelentek meg a kezeikben mindenféle felfújható vízi játékokkal.
-Enyém a banán! A banánt akarom! – pattant ki a medencéből Harry a fiúk felé sietve.
-A banánt akarod? – kérdezte Louis és elengedett mindent, ami a kezében volt a banánon kívül.
-Igen légyszi – kérte Hazz.
-Nesze neked banán! – mondta Lou és elkezdte Harryt verni a banánnal.
-Nemáááár Louis hagyjál!! - menekült el Harry, Louis pedig röhögve kergette.
-Óvatosan el ne csússz! – kiabált Harry után a barátnője.
-Ezek megbolondultak! – nevetett Liam és bedobta a kezében lévő dolgokat a medencébe.
-Mondj újjat! – nevettem, majd megpillantottam egy delfint – Delfiiin az enyém! – vetettem rá magam, mire a többiek újra elnevették magukat – Jól van na, imádom a delfineket – nevettem én is magamon. Aztán megjelent Niall és Lauren egy-egy tálcával, amin mini szendvicsek voltak.
-Kajaaa – kiáltotta el magát Niall.
-Fogadjunk az első tálcát már elpusztítottátok – mondta Zayn miközben kimászott a medencéből.
-Pontosan! – kacsintott Niall.
-Óóóó felébredtetek! – tette a megállapítást Lauren.
-Igen és meg vagyok sértve, hogy nélkülem kajáltatok – tettetem magam.
-Oooo ne haragudj! – ölelt meg Lauren fél kézzel – hagytunk ám neked is – súgta oda, mire elnevettem magam.
-Tündériek vagytok!
Niallék letették a tálcákat egy kis asztalra és köré gyűltünk falatozni, amikor Harry ordítozva megjelent és beugrott a vízbe, Louis meg utána.-Louis hagyd már békén szegényt! – szólt rá Eleanor, mire Lou odakapta a fejét és nem figyelt Harryre, aki lenyomta Louist és elvette tőle a banánt és odajött hozzánk.-Na meg van a banánod? – kérdezte Liam és elmosolyodott, mire Hazz vette az adást.-Ja mindkettő! – válaszolt diadalmasan Harry, mire mi felnevettünk.-Akkor tessék egy harmadik – dobott oda Niall egy banánt Harrynek, aki csillogó szemekkel fogadta – kösz Haver!-Jesszusom Hazz csupa piros folt vagy! – vette jobban szemügyre Sophie.-Nemgáz, - ült le a banánt majszolva, az ehetőt persze – de megszereztem! – emelte magasra a játékot – kösz El! - mutatott rá.

-Nincs mit! – nevette el magát Eleanor és ekkor ért oda hozzánk Louis.-Most nézzétek meg, az ember már a barátnőjében sem bízhat… - csóválta a fejét Louis és leült a barátnője mellé és megcsókolta.-Louis nem vagy nagy haragtartó típus mi? – kérdezte Lauren.-Jaj, de át most nézz rá! – mosolygott Eleanorra -  Nem egy angyal?-Dehogynem! – válaszolt Danielle helyettünk is.-Na ugye! Na mit eszünk? – kérdezte és ő is elvett egy kis szendvicset a tálcáról.Miután uzsonnáztunk nem mentünk be a vízbe csak a medence szélén, a lábunkat belelógatva beszélgettünk. És nagyon gyorsan elrepült az idő és hét óra lett vagyis mindenki elment készülődni a vacsorához. Gyorsan lezuhanyoztam, majd felöltöztem. Fehér rövid ujjút vettem fel egy sorttal és egy saruval. Fülbevalót nem volt kedvem betenni, ezért csak gyorsan sminkeltem egy leheletnyit és kész is voltam. Zayn is egész gyorsan készen lett, hiszen nem szórakozott a hajával, hanem egyszerűen egy sapkát húzott rá.

Mi értünk ki elsőként a teraszra, de nem sokkal utánunk megérkeztek Liamék és sorban a többiek is. Vacsora megint valami isteni volt és még jobb, hogy tészta volt, amit én imádok! Bár apuéhoz nem fogható semelyik sem, de nagyon finom volt. Mivel holnap fél háromkor érkezünk csak meg Tuniszba, ezért este jó sokáig fent voltunk. Biliárdoztunk, iszogattunk, táncoltunk és felettébb jól éreztük magunkat így együtt!