Pár pillanat alatt ott is voltunk a közeli Nando’s-nál. Elindultunk
befelé, de Lilit hívták a szülei ezért ő még kint maradt. Üdvözöltük a
többieket, de volt ott még valaki. És tudom is ki!
-Szia Josh Devin. – nyújtotta a kezét a fiúk dobosa.
-Catherin Davis. – ráztam vele kezet.
-Hey Josh! Hát te? – örült meg neki Zayn.
-Én is ide jöttem kajálni, amikor megláttam Liaméket, aztán szép sorba
jöttetek mind… De nekem most már mennem kell még meglátogatom a szüleimet a
turné előtt és hosszú az út.
-Jólvan haver, akkor Szombaton találkozunk. – válaszolt Zayn, majd mind
elköszöntünk tőle.
-Srácok, - kezdetm bele miközben leültünk – szeretném, majd bemutatni a
barátnőmet nektek, ha végre befejezi a telefonálást és befárad – nevettem –
remélem nem gond, hogy nem szóltam előre.
-De most szóltál – nevetett Louis.
-És amúgy sem haragudtunk volna – mondta Liam.
-Miatta késtél nem? – kérdezte Danielle.
-Ahham és bocsi megint…
-Ja semmi gond, csak azért kérdeztem, hogy akkor ő a táncos barátnőd.
-Ja ahham – mosolyogtam, majd megláttam Lilit bejönni és kicsit el volt
pirulva. Intettem neki és észre is vett.
-Sziasztok! – mosolygott.
-Szóóóval ő itt Lili – mutattam be és a többiek is bemutatkoztak kivéve
Sophie és Lauren, hisz ők ismerik. Ők csak köszöntek neki.
-Huhh… srácok eskü igyekszem megjegyezni a neveket…
-Na akkor játszunk egyet – mondta Harry – én ki vagyok?
-Ööö… te vagy a göndörke szóóóval H… Harry!
-Pontosan! – nevetett.
-És én? – kérdezte Niall.
-Az előtted lévő kaja mennyiségből ítélve te csakis Niall lehetsz.
-A te nevedet miért tudja jobban? – kérdezte sértetten Harry.
-Mert amikor együtt voltunk enni valahol négyen és Cat meg Lauren sokat
ettek mindig jött a hasonlat, hogy „mint Niall”. A neveteket tudom, csak archoz
kell még kötnöm őket… - magyarázta Lili, miközben Zayn intett a pincérnek, hogy
mi is rendelhessünk.
-Hello miben segíthetek? – kérdezte a lány.
-Somebody needs help… - kezdte Louis – Superman is here!!! – kiáltotta
és próbálta széttépni a csíkos felsőjét.
-Louis igaz? – kérdezte Lili.
-Ahha – bólintott. Leadtuk a rendelésünket és folytattuk a
beszélgetést.
-És akkor te vagy Liam, Danielle barátja… - memorizált tovább Lili.
-Igen – bólintott Liam.
-És akkor a répás srác ööö Louis barátnője Eleanor…
-Igen – nevetett El.
-Na, akkor egész jól megy ez…
-Csajok, szombaton lesz az első koncert van kedvetek jönni? – kérdezte
Harry.
-Viccelsz? Ki nem hagynánk! – válaszolt Lauren.
-Szuper!
-Csak, hogy tiszta legyen ez rád is vonatkozott Lili – mosolygott rá
Zayn – ha van kedved te is jöhetsz.
-Édesek vagytok, köszi.
-Akkor jösz? – kérdezte Sophie.
-Miért ne?! – vont vállat Lili.
-De jó! – örültem. Ezek után még órákig beszélgettünk és Lili is tök
jól beilleszkedett. Még elmentünk együtt megnézni egy filmet, majd Zayn
hazadobott minket. Fáradtan huppantam le a kanapéra és bekapcsoltam a tv-t.
Sophie is csatlakozott hozzám, majd valamikor elnyomott az álom. Valamikor
hajnalban felkeltem és bebotorkáltam az ágyamba és ott folytattam az alvást.
Reggel fél nyolckor ébredtem és csak úgy kipattantak a szemeim, amikor
megláttam az órát.
-Úristen elkésem! – szálltam ki és elkezdtem öltözködni. Turbo
sebességben szedtem össze magam és már rohantam is a suliba. A portás állított
csak meg, mikor a nevemet kérdezte. Két levegő vétel között sikerült elmondanom
neki, mire ő a kezembe nyomta az idei órarendem, majd utamra engedet. Öt perc
késéssel estem be az első hip-hop órámra.
-Elnézést! – pakoltam le és leültem a körbe mint a többiek.
-Semmi gond, de ne forduljon elő többet Cat - válaszolt James – szóval
ott tartottam, hogy én leszek az osztályfőnökötök és elég sok óránk lesz
együtt.
Komoly tényleg Jamest kaptam o.fő-nek? Ez szuper! James beszámolt
mindenről, amit a suliról tudni kell, bár nekem nem volt benne sok újdonság,
hisz a táborban elég sok mindent megtudtam már.
-És végül, de nem utolsó sorban kérlek ne szólítsatok Mr.Carternek…
Maradjunk a Jamesnél – kacsintott – és akkor mivel az első óra az ismerkedésről
szól mindenki mondja el a nevét és pár dolgot magáról.
Nem tudom hány bemutatkozást hallgattam végig, de egyre sem emlékszem…
Végig az járt a fejemben, hogy mikor csöngetnek már ki, mert megbeszéltem a
„csapattal”, hogy az udvaron találkozunk, és már nagyon hiányoznak. És végre
eljött a csengő. Felkaptam a cuccomat és kisiettem, még hallottam, hogy James
mond valamit, de nem igazán érdekelt. Bedobtam a cuccom a szekrényembe és
siettem az udvarra. Azonnal megláttam az együtt táncoló csoportot és Ashley is
kiszúrt engem.
-Cat! – kiáltotta és egymás nyakába ugrottunk.
-Istenem de hiányoztatok!! – ölelgettem végig mindenkit. – Adam örömmel
látom, hogy teljesen rendbe jöttél – néztem a gipsz mentes lábára.
-Yeah babe – forgott egyett.
-Valamelyik délután muszáj együtt bandáznunk egyet.
-Teljesen egyet értek! – válaszolt Dave.
-Mondjuk holnap délután? - kérdezte Fleur.
-Nekem megfelel - válaszolt elsőként Matt.
-Cat! - ölelt meg barátnőm.
-Szia Lili! - öleltem vissza, majd gyorsan bemutattam a többieknek is.
-És neked nincs kedved velünk lazulni holnap? - kérdezte Adam.
-Öhm... Tök jó lenne, de programom van - mosolyodott el.
-Mi mi mi? Mesélj! - faggatóztam.
-Háth... Randim van vagy mi… - pirult el.
-Mi? Kivel? Hol? Mikor? És én erről miért nem tudok? - kérdeztem, de
megszólalt a csengő.
-Majd elmesélem, de menjünk...
-Szavadon foglak! - mondtam majd elköszöntünk és mentünk a következő
órára. A fárasztó nap után még behívtak az igazgatóiba, hogy elmondják, mikor
kell bejönnöm órát tartani a kezdőknek. Jövőhéttől hétfőn, szerdán és pénteken
négytől fél hatig lesznek az óráim. Illetve a héten pénteken lesz az első órám.
Annyira várom! Miután végeztem a suli előtt találkoztam a Lilivel és elmentünk
kávézni.
Kikérdeztem milyen napja volt a suliban meg elmeséltem neki is a
táboros élményeimet.
-Na és kivel is van randid holnap? – tértem a lényegre.
-Háth ez elég hülyén hangzik, de nem emlékszem a nevére...
-Mi van?
-A Nando's előtt jött nekem tegnap és a nagy bocsánat kérés közben
elkérte a számom, de a sietségben nem jegyeztem meg a nevét és azóta is csak
egy sms-t küldött, hogy holnap mikor találkozzunk...
-És jó pasi?
-Írtó helyes...
-Na jólvan, de miután hazaérsz felhívsz meg minden... (Ja meg a csajokkal
is beszélni kéne, hogy Péntek délután vagy Szombat reggel találkozzunk)
-Mindenképp!
Sétáltunk is egy kicsit, majd hazamentünk. Otthon Sophie várt és nem volt
valami vidám.
-Mi a baj Tündérlány? – karoltam át.
-Semmi… - sóhajtott egyet.
-Oké… jól tudod, hogy ezt nem veszem be és jobban jársz, ha most kezdesz
el dalolni külömben hosszú éjszakánk lesz…
-Van egy osztálytársam, aki még azon az öt éves szinten maradt, hogy
utáljunk egy előadót azért, mert nem tetszik a zenéje… és felismert és
elkezdett azzal piszkálni, hogy én vagyok Harry áll barátnője, mert ő Louist
szereti, csak az nem lenne jó az imidzsüknek … És ez engem eléggé zavar… -
kezdtek el folyni a könnyei – komolyan, hogy járhat egy ilyen agynélküli majom
egyetemre? Azt hittem ide értelmes emberek járnak…
-Ooo szívem… És Harry mit szólt
ehez?
-Viccelsz? Nem mondtam el neki… még az kéne, hogy oda jöjjön hősködni
aztán még jobban kipécéz az a gyökér…
-Nem nem! El kell mondanod neki és meg kell kérned, hogy ne hősködjön és
amúgy sem tudod eltitkolni előle, hogy nincs minden rendben és rosszabb ha ki
kell húzni a belőled…
-Lehet, hogy igazad van…
-Lehet? Biztos! – nevettem el a végét – és ha bármi van akár csak
megpöcköl szólsz nekem és odamegyek és megfejelem!
-Rendben Tündérsrácom! – nevetett már ő is.
-Na, jó én most elmegyek zuhanyozni utána filmezünk vagy valami.
-Oki – mosolygott és bement a szobájába. Ahogy mondtam elmentem
zuhanyozni, de elötte felhívtam Harryt.
-Hazz át tudnál jönni?
-Öööö persze… De miért?
-Sophie miatt. Zuhanyozok és mire végzek legyél itt szia! – nyomtam ki,
mert nem akartam én elmondtani, hogy mi a gond. Miután felöltöztem jött egy sms
Harrytől, hogy megérkezett ezért mentem beengedni.
-Szia Harry! Valami gond van? – néztem végig rajta, elég idegesnek tűnt.
-Ugye nincs baja? – jött be.
-Harry állj! – állítottam meg – most szépen nagy levegőt veszel és
megnyugodsz. Nincs semmi baja, csak lelkileg szóval most egy nyugtató barátra
van szüksége nem az „ideges vagyok és szétverek mindenkit” barátra értetted?
-Igen. Jó köszi. – ölelt meg.
-És most menj! Nyomás! – utasítottam és már célba is vette Sophie
szobáját.
*Harry
szemszöge*
Mikor Cat
felhívott nagyon megijedtem és siettem, ahogy tudtam. Délután is kicsit furi
volt Sophie a telefonban, de azt hittem, hogy elfárasztotta a korán kelés, suli
vagy talán nem ivott elég kólát. Bekopogtam a szobába majd lassan benyitottam.
-Szia
szépségem! – mosolyodtam el amikor megláttam a barátnőmet a Marilyn Monroe és
One Direction poszteres szobájában a twittert bújva.
-Harry? Te
hogy kerülsz ide? – ugrott a nyakamba és megölelt.
-A kocsi
egész idáig elhozott…
-De hülye
vagy nem úgy értettem…
-Megláttam
a banán jelet a sötét éjben az égre világítva és jöttem, hogy megmentselek –
vettem fel egy szuperhős pózt.
-Cat
hívott mi? – nevetett édesen.
-Lehet… -
suttogtam - de azt még mindig nem tudom, hogy miért úgyhogy beavatnál kérlek?
-Persze –
sóhajtott és leült az ágyra és ráütött kettőt jelezve, hogy üljek mellé.
Leültem, mire ő átvetette a lábait az ölemben és elkezdett mesélni…
Azt hittem
szét vet az ideg. Nem érdekel, hogy az a gyökér mit hisz, de az én barátnőmet hogy
meri piszkálni?! Majd felrobbantam, de emlékeztem, hogy mit mondott Cat. Nem
szabad elvesztenem a fejem ezért inkább csak próbáltam megnyugtatni.
-Tudom
milyen nehéz elengedni a füled mellett olyan dolgokat, amikkel vádolnak, és nem
hiszik el neked, hogy nem igaz. Tudod nekem mi segített mindig is ezzel a Larry
üggyel kapcsoltban?
-Mi? –
nézett fel rám.
-A
barátaim. Nekik mindig kiönthettem a szíven elpanaszolhattam nekik mindent és
az, hogy kiadtam magamból kicsit lenyugtatott. Persze ezzel nem volt megoldva
semmi, de így újabb erővel álltam ki az emberek elé. És a végére már nem is
érdekelt, hogy mit mondanak, ha nem hisznek nekem akkor menjenek a nem mondom
hova… És neked még jobb helyzeted van hisz itt van neked az öt legjobb barátnőd
a négy legjobb barátod és végül még én is. És tudod mennyire szeretlek. Nekem
elmondhatsz mindent, kiadhatod magadból és csak egy szavadba kerülne és szemtől
szembe is elmondanám a gyökérnek hogy mennyire szeretlek és még talán meg is
botlanék és a kezem lehet a gyomorszájában landolna, de kitudja…
-Köszönöm!
– mosolyodott el.
-Érted
bármit! – mondtam és megcsókoltam, majd szorosan hozzám bújt.
-Nagyon
szeretlek! – suttogta.
-Én is!
*Cat
szemszöge*
Már egy
ideje beszélgettek és meguntam a várakozást plusz éhes is lettem úgyhogy
elkezdtem gondolkozni a vacsin. Nem tudtam Harry marad-e de biztonság kedvéért
három személyre készültem ergo rendeltem pizzát. Míg a pizzára vártam felhívtam
Zaynt. elmeséltem neki a napomat, majd ő is nekem aztán már csak beszélgettünk.
Nagy nehezen sikerült letennem a telefont amikor csöngettek. Kiszaladtam a
pizzáért, fizettem és elindultam a konyha felé. Út közben kinyílt Sophie ajtaja
és két csillogó szempár szegeződött felém.
-Rendeltél
kaját? – kérdezte Sophie.
-Ahha.
Remélem a pizza megfelel… Harry maradsz vacsorára?
-Ááá nem
akarok zavarni… - kezdett udvariaskodni.
-Nem
zavarsz sőt jó lenne, mert ketten nem tudunk megenni három pizzát… - utaltam
arra, hogy gondoltam rá.
-Akkor
ezer örömmel segítek – nevetett. Miután megvacsoráztunk én elmentem lefeküdni
és Sophiékat magukra hagytam.
Másnap
reggel már időben keltem, mert nem felejtettem el beállítani az ébresztőt.
Összekészülődtem és már csak az uzsonnám volt hátra, amikor a hűtőben találtam
egy zacskót nekem címezve. Kinyitottam és palacsinta volt belecsomagolva és egy
levélke.
„Jó reggelt! Remélem megtaláltad a neked szánt
uzsonnát vagy reggelit. Nekem korán kellett elmennem mert nulladik órám van. L Csak szerettem volna megköszönni, hogy áthívtad Harryt meg, hogy
segítettél. Imádlak nagyon! <3 xxS”
Jól esett
ez a kis levélke, de hát ez alap, hogy segítettem. Na mindegy. A délelőttöm
elég átlagos volt. A délután viszont valami fenomenálisan sikerült. A Nagy
teremben gyűltünk össze a többiekkel és Mattnek jött az az ötlete, hogy
csináljunk egy Flashmob-ot. Ez mindenkinek nagyon tetszett és gyorsan el is
kezdtünk agyalni egy koreográfián és a kivitelezésen. Három óra kemény munka
után lettünk kész és megbeszéltük, hogy mindenki hazamegy és háromkor
találkozunk a Londol eye-nál. Közben többször is eszembe jutott, hogy mi lehet
Lilivel, milyen a randija, de nem hívhattam fel. Hat elött pár percel értem oda
a helyszínre és el is foglaltam a helyemet, és ahogy láttam a többiek is.
Pontban hatkor felcsendült a zene mindenféle hangszórókból mi meg megkezdtük az
előadást, amit Dave haverja felvett. Óriási tapsot kaptunk és nagyon élveztük
is az egészet. Valami eszméletlen volt látni a meglepett fejeket, hogy „mit
csinálnak ezek?”, majd mindenkinek leesett és velünk buliztak. Vigyorogva
mentem haza és amikor bekapcsoltam a gépem azonnal villogott a skype. Dave
elküldte a videó linkjét, amit felrakott youtube-ra és már egész sokan
megnézték, ahoz képest, hogy fél órája van fennt. Lezuhanyoztam és mivel hulla
voltam le is feküdtem aludni. Pár perc alatt el is nyomott az álom.
Reggel
korgó hassal ébredtem és eszembe jutott, hogy nem is vacsoráztam. Kibotorkáltam
a konyhába és egy kiadós reggeli után elkezdtem készülődni. Már majdnem
indultam amikor Sophie felkelt.
-Cat! Még
itt vagy szuper! Hallod láttam a tegnapi Flashmob-os videótokat és valami
elképesztő tök ügyesek vagytok!!
-Köszi! –
mosolyodtam el – Figyu most mennem kell, de hagytam neked rántottát reggelire.
-Okés
köszi! – ölelt meg, majd elindultam. A suliban is elég nagy sikert aratott a
videónk főleg, hogy Dave még az ebédszünetbe is kivetítette a videót az ebédlő
falára. Meg van bolondulva. Suli után még hazamentem az órám előtt ugyan is még
volt annyi időm. Zuhanyoztam, átöltöztem és beszéltem Zaynnel, aki elhívott
randizni. Nagyon édes volt. Erről eszembe is jutott, hogy nem találkoztam
Lilivel a suliban és nem kérdeztem ki az ő randijáról, de nem volt már időm
vele is beszél mennem kellett. A suliban találkoztam Jamesel, aki elkísért a
termemhez és adott pár jó tanácsot, majd magamra hagyott. Benyitottam a terembe
és legnagyobb meglepetésemre vagy harminc szempár szegeződött rám. Olyan 14-16
év körüliek lehettek és volt elég sok fiú is.
-Sziasztok!
– köszöntem mosolyogva és lepakoltam a cuccom – Nem is húznám sokáig az időt
engem Catherin Davisnek hívnak, de szólítsatok Catnek. Ígérem igyekszem
megjegyezni a neveteket, de elég béna vagyok benne úgyhogy előre is bocsánat. Szerintem
kezdjük is el – mondtam és elindítottam a zenét. Egy félórás bemelegítés után
el is kezdtem a koreográfiát tanítani. Csak úgy elrepült az a másfél óra.
-Sajnos
letelt az időnk. Nagyon ügyesek voltatok és remélem tetszett az óra. Hétfőn
várlak titeket szeretettel, és ha van valami kedvenc számotok, amire szívesen
táncolnátok, akkor azokat hétfőn felírom és igyekszem azokra csinálni koreot.
Okés? – erre egy bólógatást kaptam – Egészségetekre! – köszöntem és utukra
engedtem őket. Összeszedtem a cuccom és elindultam kifelé, de egy srác megállított.
-Cat ugye?
– kérdezte.
-Igen,
miben segíthetek?
-A
hugomnak nagyon tetszett az óra és szerintem is nagyon ügyesen tanítottál.
-Köszönöm
szépen!
-Figyel,
ööö… - vakargatta a nyakát – nincs kedved valamikor egy kávét meginni velem
vagy ilyesmi?
-Te most
randira hívsz? – kérdeztem vissza.
-Hát igen
próbálkozom…
-Ooo… Ne
haragudj ez nagyon hízelgő meg minden, de nekem van barátom…
-Ó! Nem
tudtam bocsi, akkor nem szóltam. – indult volna el – De azért azt tisztázzuk,
hogy a jól tanítasz részt nem hízelgésből mondtam. Tényleg ügyes vagy!
-Jó –
nevettem – köszönöm szépen! Szia! – intettem és elindultam haza. Otthon Sophie
nagyon készülődött.
-Mi van
csak nem téged is randira hívtak? – nevettem.
-Miért még
kit?
-Szerinted?
-Ja ja jó…
Bocsi 5 perc múlva itt van Harry és nincs meg a cipőm… - kutakodott.
-Melyik? –
kérdeztem, majd a pontos leírás után egyenesen célba vettem a cipő hollétének a
helyét és Sophie kezébe nyomtam.
-Jesszusom
köszi! – ölelt meg.
-Nincs
mit! Csak tudnám, hogy miért én tudom a te cipőd helyét… - nevettem.
-Hát az
engem is érdekelne – nevetett velem. Én elmentem zuhanyozni, meg készülődni
Sophiet pedig elvitte a lovagja. Egy szürkés testhez simuló ruhát választottam,
ami az egyik oldalt hosszú újjú a másik oldalt pedig újatlan fekete pántos
magas sarkúval.
Pont időben lettem kész és már mentem is ajtót nyitni.
-Wow –
nézett végig rajtam Zayn csillogó szemeivel.
-Oooo
ugyan elpirulok…
-Nem baj
jól áll, de tényleg csodásan festesz – csókolt meg.
-Te sem
vagy semmi – fogtam meg a kezét és úgy mentünk a kocsiig – Na és hova megyünk?
– kérdeztem már a kocsiban.
-Majd
meglátod – kacsintott.
-Uuu de
titokzatos vagy – nevettem – Háth jó – törődtem bele a tudatlanságba. Egy bő
negyed órás út után meg is érkeztünk egy étteremhez. Bent nem volt semmi
különös pont úgy nézett ki, mit bármelyik másik étterem. Azonban miután Zayn
kérte a foglalt asztalt a pincér kivezetett minket a kert helységbe. Egy óriási
kert volt a végében egy kisebb színpaddal, ahonnan élő zene szólt és egy nagy
parkettás tánc tér húzódott előtte s e köré voltak rakva az asztalok. A színpad felett volt tető a hangszerek
védelme miatt, amit egy gyönyörű virágokkal rendelkező kúszó növény nőtt be.
-Zayn ez
gyönyörű! – ültem le megbabonázva.
-Örülök,
hogy tetszik – mosolygott és adott egy csókot majd elfoglalta ő is a helyét.
Nem sokkal miután kihozták a rendelésünket még táncos műsor is kezdődött. Én
nagyon élveztem. Miután lement a műsor mondták, hogy bárki felmehet táncolni.
-Zayn
jössz velem táncolni? – kérdeztem vacsora után.
-Még
kicsit pihenek, de te menj nyugodtan – mosolygott.
-Na nem!
Veled jöttem és nem megyek egyedül! Főleg, hogy vasárnap elmész… majd utána
táncolok egyedül…
-Édes
vagy! – karolt át.
-Csak
szerelmes – mosolyodtam el mire megcsókolt.
-Mindjárt
jövök – mondta és elment az asztaltól. Pár perc múlva vissza is tért és meg
kocogtatta a vállam.
-Igen? –
fordultam hátra.
-Szabad
egy táncra? – nyújtott át egy rózsát és tartotta a másik kezét. Elvettem a
rózsát mélyen beleszagoltam, majd letettem és elfogadtam a felkérést.
-Természetesen!
Amint a
tánc térre értünk intett a zenekarnak, akik lassabb zenét kezdtek el játszani.
-Angolkeringő
mehet? – kérdezte.
-Te tudsz
keringőzni? – kérdeztem kerek szemekkel.
-Nem rég
óta – kacsintott és elkezdett vezetni. Ahhoz képest, hogy elvileg nem tud
táncolni elképesztően ügyes volt. Teljesen le voltam nyűgözve.
-Zayn ez
valami elképesztő volt – öleltem meg a szám végén – de mikor tanultál te meg
keringőzni.
-Hát
előkotortam pár emléket a végzős bálról illetve egy tanár segítségét is
kikértem.
-És miért
most és miért és huh… nagyon megleptél…
-Ez volt a
cél és természetesen mindent csak miattad csináltam – mondta és a derekamnál
fogva közelebb húzott és megcsókolt.
-Zayn
minden találkozásunk után egyre szerelmesebb leszek beléd és ez
elmondhatatlanul jó érzés. Nem is tudom, hogy fogom bírni nélküled –
szomorodtam el kicsit és a mellkasára hajtottam a fejem.
-Most ne
is gondolj erre! Élvezzük, míg még itt vagyunk.
-Igazad
van!
Még
táncoltunk egy kicsit aztán elindultunk haza. Az ajtóban csak nem akart menni a
búcsúzkodás.
-Na
megyek, mert hallottam, hogy reggel csaj program lesz vagy mi – csókolt meg
Zayn.
-Lehet… De
az most felejtős, hogy hazamenj – húztam be a lakásba – Sophie amúgy sincs
itthon – mosolyogtam rá és lehet, hogy kicsit perverzre sikerült.
-Ezt
vehetem célzásnak?
-Egész
nyugodtan! – zártam be a bejárati ajtót és mikor megfordultam Zayn „nekem
esett”. Hevesen csókolt, majd kezei a combjaimra vándoroltak és egy hirtelen
mozdulattal felkapott az ölébe és irányba vette a szobámat…
Reggel
természetesen Zayn mellkasán ébredtem, de ő még mélyen aludt. Óvatosan
kimásztam az ágyból és kimentek a konyhába. Sophie még nem volt itthon és
dobtam a csajoknak egy sms-t, hogy bármennyire is hiányoznak, a srácok holnap
elmennek és minden időt ki akarok használni, amit még Zaynnel tölthetek és
gondolom ők is így vannak vele. Szóval napoljuk el a csajos programot holnapra
miután a srácok elmentek. Rettentő gyorsasággal jöttek a válaszok, hogy
mindenki benne van. Csináltam reggelit és szépen tálcára terítettem és bevittem
a szobába. A gofri illatára Zayn is felkellt.
-Jó
reggelt! – köszöntem mosolyogva.
-Jó
reggelt! – köszönt vissza, majd meg köszörülte a torkát, mert berekedt.
-Csináltam
reggelit
-Látom és
édes vagy! – ült fel az ágyon én meg az ölébe tettem a tálcát, majd mellé
fészkeltem magam és elkezdtünk enni. Reggeli után pedig visszafeküdtünk az
ágyba és ki sem keltünk ebédig. A Nando’s-ból rendeltünk kaját és miután azt is
megettük (természetesen az ágyban) pihentünk egy órát, majd Zaynnek mennie
kellett. Miután elment én elkezdtem rendet rakni magunk után, amikor
csengettek. Ajtót nyitottam és Lili állt ott kipirosodott szemekkel és lihegve.
-Úristen
Lili mi történt? – rémültem meg és behívtam – Hozok egy pohár vizet…
Miután
megitta a vizet és a légzése is helyre állt elkezdett mesélni.
-Kaptam
egy sms-t és idáig futottam – törölgette a szemét.
-De mit és
kitől?
-A
sráctól, akivel randiztam és teljesen beleestem és ő is azt mondta, hogy nagyon
tetszem neki, de azt írta, hogy mivel elutazik hosszú időre nem akarja
folytatni… - csordult le egy újabb könnycsepp az arcán.
-Jaj
szívem… Szemét egy alak… És válaszoltál? Vagy megkérdezted, hogy akkor minek
hívott randira? Várj! Ugye nem fekütél le vele?
-Nem
dehogy!! És nem is írtam neki. Mondom, hogy rögtön ide jöttem…
-Najó
mondom mi lesz… Este felöltözünk sexyn és a koncert utáni bulin keresünk neked
egy másik srácot, aki elfelejtteti veled ezt a barmot… Okés?
-Rendben!
– nevetett és megtörölte a szemét.
Négy óra
körül járt az idő és már Sophie is megérkezett, úgyhogy pont ideje volt
elkezdeni készülődni. Szép sorban lezuhanyoztunk és megcsináltuk egymás haját. Sophienak
kivasaltuk a haját, Lilié és enyém göndörön maradt. Sophie egy szürke testre
simuló ruhát vett fel, Lilinek egy halvány barack színű rojtosat választottunk
én meg egy csillogósat vettem fel. Mire elkészültünk megjött a limuzin, ami már
a csajokat összeszedte és miután minket is felvett irány a Wembley stadion.
Megkerestük a fiúkat, akik már nagyban készültek a
Stadium Tour nyitó koncertjére. Louis répát evett, Niall hát ő
mindent evett, Zayn a tükörben igazgatta a haját, Liam ellenőrzött mindent,
Harry pedig a tükör előtt ülve banánt evett és néha megrázta a haját, hogy jól
álljon. Üdvözöltük a fiúkat és nem maradt sok időnk jött a headset-es csaj,
hogy „Irány színpad 5 perc és kezdünk”. Sok sikert kívántunk a srácoknak, majd
elfoglaltuk a helyünket a lelátó lezárt részén. A koncertet egy hasonló
videóval nyitották meg, mint a
Take Me
Home turnét. A szokásokkal ellentétben most a
What Makes you Beautiful-lal kezdék és a legnépszerűbb számaikat
játszották. A koncert közben pihenés képen twitteres kérdésekre válaszoltak és
végül a
Live While We Are Young-al
zárták a koncertet. Elképesztően jó koncertet adtak! A pörgősebb számok közben hülyültek
az érzelmesek közben átéléssel énekeltek. Kedvencem az volt amikor az
Irresistible-t énekelték azon az álványon.
Visszamentünk a színfalak mögé a
dühöngőbe ahol az egész csapat, beleértve a zenekart ünnepelt a sikeres
nyitókoncert miatt. Köszöntünk mindenkinek, de észrevettem, hogy Lili lefagyott
az ajtóban.
-Mi a gond?
– kérdeztem.
-Az a
srác… - mutatott rá.
-Josh, a
dobos. Mi van vele?
-Vele
randiztam! – suttogta.
-Mi? –
lepődtem meg kicsit hangosan.
-Lili? –
jött oda Josh – Te, hogy kerülsz ide?
-Az én
barátnőm és tudok mindenről szóval rátok fér egy beszélgetés – toltam ki őket
az ajtón át egy másik terembe.
-Ez mi
volt? – kérdezte Lauren.
-Áááá…
hosszú…
-Na de
mégis? – faggatózott tovább Eleanor. A fiúkat nem érdekelte a dolog.
-Szerdán
együtt randiztak és…
-És mi? –
kérdezte Danielle.
-Na jó
gyorsan elmondom… - elhadartam a csajoknak a történteket, akik csak tátott
szájjal hallgatták. Mire végeztem reagálni sem tudtak Liliék vissza jöttek.
-Na? –
kérdezte Sophie mire Lili az összekulcsolt kezükre pillantott mire mi is oda
néztünk és elkezdtünk „juuuuj”-ogni. Erre már a fiúk is felfigyeltek és Josh
kapott az alkalmon, hogy bemutassa a barátnőjét. Majd Josh elmesélte a fiúknak,
hogy hol találkoztak mi meg kifaggattuk Lilit, hogy mi volt az az sms-s.
Joshnak is nagyon tetszett Lili, de nem akarta magukat kínozni, hogy egy olyan
kapcsolat, ami csak pár napos se… máris távkapcsolat legyen és azt hitte úgy
lesz a legjobb, ha elfelejtik egymást. Ami így utólag tudjuk, hogy lehetetlen
lenne, hiszen tuti összefutottak volna még. De a lényeg, hogy happy end lett,
mert azért megpróbálják. Ezek után elindultunk a buliba. Rengeteget táncoltunk
és ittunk is méghozzá nem is keveset, de nagyon jól éreztük magunkat és senki
nem lett rosszul, bár reggel egy kis fejfájással ébredtem. Természetesen a
közös házban éjszakáztunk a fiúk miatt. Lementem egy pohár vízért és kerestem
fájdalom csillapítót és otthagytam a pulton ugyan is biztos másnak is szüksége
lesz rá. Visszabújtam Zayn mellé és vissza is aludtam, aztán arra keltem, hogy
Liam ébreszt minket, hogy kaja van utána meg indulás. Kicsit nyomott
hangulatban telt a reggeli, aztán a fiúk összekészültek. Az emlékek kedvéért
mindannyian a Flying start-os pólójukat vették fel. Bepakolták a sok cuccot az
egyik kocsiba és egy másikkal mentünk mi. Reptéren megengedték nekünk is, hogy bemenjük
és a repülő előtt búcsúzkodtunk. Csináltunk egy képet a fiúkról,
majd együtt
is, aztán pedig elköszöntünk egymástól és természetesen a végéra hagytuk a
szerelmünket. Én már nem tudtam mit mondani Zaynnek mindent átbeszéltünk már
ezzel kapcsolatban ezért csak szorosan hozzábújtam és vagy tíz percig csak
ölelkeztünk.
-Kérjük
szálljanak fel a gépre. – szólt az egyik stuardes.
-Nagyon
fogsz hiányozni! – szorítottam meg és mélyen beszívtam az illatát.
-Te is
nekem! – simogatta meg a fejem, majd kicsit eltolt magától és hosszan
megcsókolt – Nagyon szeretlek! - suttogta.
-Én is
téged! Na menj és dobogtasd meg a tini lányok szívét – nevettem, de egy könnycsepp
is kicsordult a szememből. Még kaptam egy gyors csókot és felszálltak a gépre.
Minket a kisbusz visszavitt a reptérre és még kicsit szomorkásan elindultunk a
csajos délutánunkra…
THE END